Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)

Péterné Fehér Mária: KÖZEL 50 ÉV KECSKEMÉT SZOLGÁLATÁBAN (Hornyik János hivatalnoki évei)

Törvény gyakorló Hornyik János urak bizonyos jutalom mellett a Ns. Tanáts által ki neveztettek. Minthogy e Választott] Községnek megegyezése nélkül a Város pénztárra semmi ujj teher nem rovódhat még tsak be sem jelentödött, annál fogva annak világossan ellene mond s azt a közpénztár kiadásai közzé el nem fogadhatja,”9 Nem is kapott díjazást Hornyik a 2 éves gyakornoki ideje alatt. Míg napközben a jegyzőkönyveket írta le szép, olvasható kézírással, szabadidejében magánszorgalomból jogot tanult és a latin nyelvet gyakorolta. Huszonnégy éves volt ekkor.

Túl a városi tanács és az Electa Communitas hatalmi rivalizálásán a város valóban nehéz anyagi helyzetben volt 1834-től. Ekkora már több mint 300 000 forintot fizetett ki a földesúri hatalom alóli megváltás címén Kecskemét egykori földesurainak. A legtöbbet éppen a Koháry-Coburg családnak. Kecskemét a 18. század elejétől igyekezett törvényes úton megszabadulni földesuraitól, hogy mind a város igazgatását, mind bíráskodását minden befolyás nélkül, maga intézhesse. Ezért 1724-től folyamatosan és fokozatosan egyezett meg a földesuraival és váltotta meg a földesúri terheket. Legelőször a Rákóczi örökséget bíró Aspremont családtól váltotta meg magát (1724-től 1818-ig 20 180 forintot fizetett ki a város a családnak.) 1834-ben a legnagyobb földesurával, a Koháryak örökösével, Coburg Ferdinánd herceggel egyeztek meg az örökváltság összegében, ami 171 568 forintot tett ki.10 Ezt követően vethette bele magát Kecskemét a szabad királyi városi cím megszerzésért folytatott küzdelembe. (Hornyik unokatestvérét, Decsi Jánost, választott polgárként nem egyszer küldte ki földesurakkal megváltásra vonatkozó tárgyalásokra az ún. külső tanács.)

1836 novemberében Hornyik János végre tényleges hivatalnoki állást kapott a városi elöljáróságnál. „A Számvevői Hivatal mellett megürült Irnokságra Hornyik János úr, ki magát szorgalma és ügyessége által megesmertette, ki neveztetett oly határozással, hogy mivel már hosszasabb idő olta ezen Hivatal mellett munkálódik, fizetése f. Hónap l-ő napjától kezdve kifizettessen

24 évesen hivatalosan is a város tisztviselője lett évi 300 váltóforint fizetéssel (ami pengőben 120 forint volt). A főbíró - ekkor Szeless József - fizetése 1 125 váltóforint, a főjegyző - Nagy Lajos - fizetése 1 000 forint volt. Hornyik nem sokkal kapott kevesebbet, mint az évek óta írnokként tevékenykedő Bóbis Sándor, vagy Ferenczy Móricz, akik évi 375 váltóforintot kaptak.12

Mint számvevőségi írnoknak feladata volt a számvevői lajstromba, vagy számadáskönyvbe a megadott számlák tárgyának és összegének bevezetése, a számlák rendbe szedése, sorszámmal való ellátása. Egyenletes, szép, tiszta kézírása minden városi ügy irataiban könnyen felismerhető. 1838. október 22-én került át a Jegyzői Hivatalhoz, mint írok. Hivatalos iratok tisztázása, jegyzőkönyvi kivonatok készítése volt a feladata.

9 BKML IV. 1503/a. Jegyzőkönyv 1832-36. 383. o.

10 Iványosi-Szabó Tibor, 2002. 334-335. o.

11 A városi tanács 1836. november 28-i jegyzőkönyvében a tisztújítás alkalmával. BKML IV.

1504/b. 1836. II kötet 647. o.

12 BKML IV. 1510/a. Kecskemét város számadási iratai. Másodbírói számadások, (a továbbiakban: IV. 1510/a.) 1836/37. 43. o.

18