Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Tóth Ágnes: A HATALMI ÁTRENDEZŐDÉS ÉS A KÉNYSZERMIGRÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI MAGYARORSZÁGON (1944-1948)
Magyarországra vonatkozó tervei nem ismertek, nyilvánvaló, hogy a Kárpát-medencét elfoglaló szovjet haderő, nemcsak az ország anyagi, hanem emberi erőforrásainak kihasználására is törekedett.2 A szovjet csapatok 1944. október végén érték el a mai Magyarország déli-, délkeleti részét. Viszonylag gyorsan, nagyobb harcok nélkül szovjet megszállás alá került a Duna-Tisza köze, a Tiszántúl és az ország északkeleti része. A lendületes előrenyomulást Budapest ostroma akasztotta meg. A várost 51 napi ostrom után, nagy emberveszteséggel 1945. február 13-án foglalták el a szovjet csapatok. A Dunántúlon a Székesfehérvár-Balaton vonalában 1945. kora tavaszán szintén több hétig állt a front. Az ország teljes területe 1945. április elejére került szovjet ellenőrzés alá. Polgári személyek foglyul ejtésére 1944. október és 1945. május vége között az ország egész területén sor került. A II. és a III. Ukrán Front vezetői azonban - a jelenleg rendelkezésre álló dokumentumok alapján - nem egy előre eltervezett, kidolgozott akciót hajtottak végre. Nyilvánvaló, hogy a hadifogoly-létszám kiegészítése, a jóvátételi munkaerő biztosítása generális követelményként fogalmazódott meg velük szemben. Ugyanakkor a helyi akciók végrehajtásának különbözőségei, a fogoly-ejtés területi és időbeli intenzitásának eltérései jelzik, hogy a helyi végrehajtók nagy szabadsággal rendelkeztek. A közvetlenül a harcok befejezése után végrehajtott deportálásokról, fogoly-ejtő akciók közös jellemzője volt, hogy azokban a helységekben öltött nagyobb méretet, ahol a harcok tovább tartottak. Debrecenből például jóval kisebb mértékű volt az elhurcolás, mint a többször gazdát cserélt Nyíregyházáról, vagy a környező falvakból. Nem, vagy csak megszorításokkal lehet közös jellemzőket megállapítani az össze- szedés időpontjára vagy módjára vonatkozóan is. Számos településen már 4-5 napja befejeződtek a harci cselekmények, amikor az emberek összeszedésére sor került, míg máshol a helység elfoglalásával párhuzamosan gyűjtötték össze a munkaképes férfiakat. Míg előbbi esetben éppen a lakosság veszélyérzetének csökkenését, utóbbi esetben a gyorsaság, a meglepetés erejét használták ki. Sok helyütt önkéntesen jelentek meg az emberek a megadott gyülekező helyeken. Egyes településeken az 1938-41 között katonai szolgálatot teljesítők igazolásával, máshol személyi- igazolvány kiállításával, vagy front mögötti, 1-3 napig tartó közmunka elrendelésével hívták össze az embereket, akik a hivatalos szervekben bízva jelentek meg a gyülekező helyeken. Hajdúböszörménybe 1944. október 22-én ért a front. „Három napja volt az orosz katonaság a városban, amikor kezdték összeszedni az embereket. De nemcsak a férfiakat, gyerekeket is. Volt közöttük több 16-17 éves, még 13 éves is. Hiába sírtunk, könyörögtünk, csak terelték őket kifelé a puskával, kit a házból, kit az udvarról egy szál ruhában, élelem nélkül, úgy ahogy éppen voltak.”3 - írta az egyik szemtanú. 2 STARK Tamás: Magyar foglyok a Szovjetunióban. Budapest, 2006. (a továbbiakban: STARK Tamás, 2006.) 17. o. 3 STARK Tamás, 2006. 36. o. 117
