Érdekvédelem és önazonosság (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: A kecskeméti Rákóczi-víztorony. Egy tervasztalon maradt műépítmény „története”
A kecskeméti városháza terveit megalkotó „építő művész' a felkérést követve rövid határidővel, 1911 májusára megálmodta a törvényhatósági jogú város grandiózus műépítményét, amely egyszerre szolgálta a város vízellátását, ugyanakkor Kecskemét architektúrájának újabb nevezetes objektumát is adta volna. Felmerült ugyanis a kecskeméti polgárok azon aggodalma, hogy egy, a város központjához közeli helyen felépülő, formátlan torony Kecskemét hangulatos városképét hosszú időre javíthatatlanul elrontaná. így tehát nem mellőzhető, fontos szemponttá váltak — a műszaki tartalmakon túl — a szépészeti megfontolások is. Harmadik funkcionális célként megfogalmazódott, hogy a torony rendeltetésétől fogva hatalmas, Lechner vélekedése alapján eredendően nem túl „esthetikus” tömegét fel lehetne használni egy nagy hatású, impozáns emlékmű állításának céljára is, hogy a város — régi óhaja szerint - „a magyar történelem [.. l\ fényesen kimagasló alakjának, Rákóczi Yerencfejedelemnek méltó emléket állítson”. Lechner a víztorony számára a város északi térségét jelölte ki, hol műszakilag és látvány tekintetében a Rákóczi út és a Katona-sor tengelyének metszéspontja kínálta a legalkalmasabb helyet. (7. kép) A tervek szerint létesülő műépítmény egy 478 m2 területű betonalapra támaszkodott volna. Az alap 4 méteres magasságba érve lépcsőzetesen szűkült, egészen az első „terasse” magasságáig, míg tömege fokozatosan egyre szilárdabb keverési 46 7. Lechner Ödön: A Rákóczi-víztorony elhelyezésének helyszínrajza (1911)
