Érdekvédelem és önazonosság (Kecskemét, 2010)

Szabó Bence: A kecskeméti Rákóczi-víztorony. Egy tervasztalon maradt műépítmény „története”

arányú cementanyagból épült volna fel. Erre az alaptömbre támaszkodott az építmény 8 falazott oszlopa, amelynek anyagát magas hőfokon égetett, ún. vasas téglák adták. Ez a nyolc pillér hordozta az épület fő terhét, gyakorlati rendeltetését szolgáló, 1000 m3-nyi víztömeget befogadni képes tartályokat, amelyek közvetlenül a pilléreken nyugvó vasbeton gyűrűn és az azon felfektetett kemény mészkőből képzett koszorún nyertek alátámasztást. A vasbeton gyűrű alkotta a víztoronyszerkezet egyik legfontosabb szilárdító elemét, amely a nyolc tartóoszlopot egységgé foglalva egyenletes súlyelosztással helyezte át a roppant terhelést a támasztékokra. A pillérek által közrefogott henger falú tér — megfelelő kiképzéssel — alkalmasnak látszott számos funkció betöltésére, az értékes terület gyakorlati célú kihasználására. A tervező a támfalak alkotta térből vertikálisan emeleteket rekesztett ki. (8. kép) A szintek között az összeköttetést az építmény tengelyében kanyarodó „kényelmes” öntöttvas lépcső szolgálta, amelyet kovácsoltvas rács tett volna még díszesebbé. Az építmény földszintjén praktikus okokból szerkamrák kaptak helyet, amelyek elsősorban a vízmű műszaki létesítményeinek karbantartását szolgálták volna. A toronyba egy díszes kapun át lehetett volna az érdeklődő nagyközönségnek bejutni. Lechner az építmény tervezésekor eleve számí47

8. Lechner Ödön: A Rákóczi-víztorony hosszmetszete (1911)