100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

A Napos Oldal

vágyaikat, szokásaikat és szabadidős tevékenységüket is megpróbál­ta ábrázolni, sőt mondanivalójukat, egymással való civódásukat is megörökítette. Megelevenedik előttünk Jenő, „főszerdár”, távcsövé­vel és kutyájával; a betegeskedő „András effendi”; a levéltár üdvös­kéje: Möme; Ferkó, a „feltaláló”, a levéltár csalogánya; Németh Laci bácsi, a nyulak és vadkacsák réme, Szabó Sándor, a félegyházi rész­leg vezetője és a többiek. Megismerkedhetünk a levéltár fontosabb kutatóival, ellenőreivel, képet kaphatunk a levéltárban végbement átalakításokról, fejlesztésekről, sőt a levéltárosok új levéltári épületre vonatkozó álmairól is. A Napos Oldalban Balanyi önmagával kapcsolatban is „bőbe­szédű”. A Nagykőrös-Kecskemét távot kerékpáron vagy vonaton naponta végigzötyögő „Evlia”, más néven „Papa” nem más, mint a kecskeméti archívum levéltárosa, későbbi vezetője. Evlia cipel, ren­dez, adminisztrál, fondjegyzéket készít, selejtezést ellenőriz, előadást tart, didereg, szitkozódik, betegeskedik, bolhákra vadászik, kará­csonyi bevásárlást intéz vagy éppen a fürdőruha-felhozatalt szem­léli a strandon. A képes krónika lapjain a régész és művész Balanyi tevékenységének, valamint a nagycsaládos édesapa életének apróbb epizódjai is megjelennek. Ebben az intimitásban rejlik a Napos Ol­dal igazi értéke, amely egy kicsiny, egymást jól ismerő, egymással szeretettel törődő közösség és egy nem hétköznapi levéltári vezető mindennapjait meséli el az 1973. évi februári búcsúvacsoráig... 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom