100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Huszonkét év a kecskeméti levéltár szolgálatában

HUSZONKÉT ÉV A KECSKEMÉTI LEVÉLTÁR SZOLGÁLATÁBAN

aj ló világba[n\ élünk. Kívül a város zaja dübörög, belül a hivatal csendje hallgat, melyet a dolgozók halk beszélgetése zavar meg olykor. Folyik a munka. Az átlagember tetteitől eltérő az itteniek tevékenysége. Területeken irattárakat néznek, levéltárban iratokat rendeznek, selejteznek, vagy a mások által selejtezetteket felülbírálják, dönteni kell, hogy maradjanak-e a jövő számára vagy nem. Kutatókat, ügyfeleket szolgálnak ki, tudományos munkát végeznek, és rohan az idő. A neonlámpák zúgnak évről évre. A hivatal egyetlen ablaka hol több fényt, hol kevesebbet enged a terembe, attól függően, vagy tél, vagy nyár van-e, süt-e a nap vagy nem, záporeső vagy hó esik-e. Észrevétlenül tíínik el az esztendő”u - olvashatjuk a História Domusban Balanyi 1967. évi bevezető sorait, amelyek a levéltárosi munka különleges, ugyanakkor monoton jellegét is jól érzékeltetik. A História Domus, a Napos Oldal, a régi levéltári ügyviteli iratok és a fekete-fehér fényképek együtt hű képét adják a levéltár „hőskorának” és Balanyi Béla akkori életének is, amelynek

21