Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

találtak az összeírok. Utána ezek számában is lassú visszaesés mutatható ki: 1780-ban 580 és 1848-ban csak 361 fejőstehén került a lajstromba. A XVIII. század végén a főnemesek körében divatba jött ugyan a nyu­gati életforma utánzása során a nagyobb mérvű tejfogyasztás, a tejjel ke­vert kávézás, de ezek a szokások a többi társadalmi réteg körében csak jóval későbben honosodtak meg. A különféle tejtermékek készítésére még hosszú időn keresztül több tízezer juh állt rendelkezésre. Sokatmondó tény, hogy az uradalmakban sem fordítottak nagyobb gondot még a XVIII. század végén sem a tehenészeten belül a tejtermelésre. 313 Nem kedvezet ennek a tevékenységnek az sem, hogy a tanyákon történő kint lakást évti­zedeken át üldözte a magisztrátus, és ennek keretében a tehenészetet is gátolta. Már 1778-ban többen kísérletet tettek arra a csődöri (ma ménteleki) gazdák közül, hogy „tehénfejetőt" készítsenek, tartsanak fenn. A tanács viszont ennek lerombolására adott utasítást. 314 A tejtermelést jobban szolgáló fajta, az un. magyar tarka elterjedése a forradalom utáni évtizedekben történt. A tanyás gazdálkodás zavartalan felvirágzása e té­ren is jelentős változásokat eredményezett. cl Göbölyök, vágómarhák Kétségtelen, hogy a szarvasmarhatenyésztés azért vált közkedveltté az Alföldön már a török hódítása előtt, mivel az élő állatok lábon történő kihajtása és külföldön történő értékesítése az egyik, vagy talán a legjelentősebb bevételi forrás volt évszázadokon át az itt élő gazdák szá­mára. Nemcsak Kecskemétnek, hanem az egész országnak a bor mellett ez biztosította a legjelentősebb készpénzt még a XVIII. század derekán is. Bél Mátyás is hosszan foglalkozik munkájában e témával: „Az ország kü­lönféle háziállatai közül a síkvidékiek felülmúlják a hegységieket. De az alacsonyabb fekvésű részeken belül is keresettebb a Tiszán inneni és túli eredetű marha mint a dunántúli... Bizonnyal Debrecenben és Kecskemé­ten szokták árulni a marha legjavát." 315 A kecskemétiek és a hódoltság más településeinek lakói a török fennhatóság idején is folyamatosan kap­csolatban álltak a nyugati országokkal, ahol jószágaikat értékesíteni tud­ták. Az érsekújvári hídvámjegyzékek tanúságai szerint százával hajtották a kecskeméti tőzsérek is jószágaikat a távoli piacokra. 316 A magyar mar­háért nem azért törekedtek a külföldi tőzsérek, mert az különösebben ol­csóbb lett volna, hisz a magyar marha húsa a birodalmi városokban drágább volt mint a helyben tenyésztetteké. Pl. 1602-ben a magyar marha húsának ára fontonként 12 dénár volt, míg a helyieké csak 7-9 dénár. 317 GAÁL László: 1966. 275. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 94. BÉL Mátyás: 1984. 63-85. KOCSIS Gyula: 1993. HANKÓ Béla: 1954. 36.

Next

/
Oldalképek
Tartalom