Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

Éppen ezért nem ritkán komoly verseny alakult ki a város tulajdonában levő kaszálók bérletéért. így az árak is egyre inkább emelkedtek. 1844-ben „... a szentlőrinci, úrréti és füzes-erdei kaszálókat közárverésen összesen 4246 váltóforintért adták ki."

248 A legelők birtoklásában elszenvedett veszteségeket a rétek, a kaszálók gondos kezelésével, az állatokról való fokozottabb gondoskodással lehetett valamelyest ellensúlyozni. Ennek megfelelően még a rideg marhák életkörülményein is jelentősen változtattak. A korábbi csaknem kizárólagos itatóhelyek, az un. kopolya kutak ásását már a század végén megtiltották a közlegelőkön annak érdekében, hogy védjék a legelőterületet, elhárítsák a baleseti veszélyeket,

249 és helyettük az egészségesebb és bővebb vizű ásott, rovásos kutakat készítettek. Ilyen ásott kutakról már a XVII. századból is vannak adataink, de kizárólag az állattartást szolgáló ásott kútról az egyik legrégibb feljegyzésünk 1756-ból való: „Zana István csordakútról, mely közönséges jóra állíttatott, a gémet tilalom ellenére elvitte", ezért büntetése 12 pálca lett.

250 Ezek száma a következő évtizedekben fokozatosan gyarapodott. így vált a XLX. század derekára az alföldi táj szerves tartozékává a gémes kút, amelyből minden pusztára jutott egy-kettő. Sok esetben csak a rendkívüli szárazságból eredő vízhiány kivédésére ásatták ezeket,

261 később viszont minden jelentősebb legelőn ásattak kutat. Fontosságukat a tanács felismerve, már 1791-ben határozatot hozott, hogy „...a csordajárásokban közköltségen kutakat kell készíteni ..."

262 1796-ig Pusztaszeren 4, Bugacon és Monostoron l-l kút készült el. A pusztaszeri „gondviselő" feladatává tették, hogy „... a kutakra, ezekhez tartozó eszközökre és hidakra úgy gondot tartani ..." köteles.

263 Ezeket később egész sor újabb kút követte, és karbantartásuk is külön deputáció feladata lett a következő évtizedekben.

254 A rideg állattartással szemben a századfordulón fokozatosan tért hódított a fél-istállózó állattartás. A nyáron ridegen, a pusztákon tartott jószágok mind nagyobb hányadát télen védettebb helyre, a gazdák tanyáira terelték, ahol nemcsak jobban tudtak gondoskodni takarmányozásukról, hanem szárnyékokat, fészereket, majd istállókat készítettek számukra. A város is 1820-ban a Bugacon tartott jószágai számára ököristállót és a lovak számára színt építtetett. Bent a városban a negyvenes évek derekán nemcsak bikaistállót építettek a tenyészállatok számára, hanem már arra is gondoltak, hogy pásztoraik is emberibb körülmények közé kerüljenek: a Budai kapuban a csordás és a kanász számára biztosítottak hajlékot.

266 246 249 250 253 252 253 254 IV. 1504. b/ 62. 540-541. IV. 1504. b/ 76. 866. ÍV. 1504. b/ 1754-1756. Töredékek. 1756. május 20. Mivel 1797-ben a Fehér tó vize, amelynek közelében a kecskeméti baromvásárokat tartani szokták, elapadt, a tanács baromitató kutak ásását rendelte el. IV. 1504. b/ 76. 194. ÍV. 1504. y 76. 160. ÍV. 1504. cl 190. ÍV. 1503. al 1823. január 27.