Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

II. Állattartás 1. Feltételek és keretek A Kártpátmedencében a termelésen belül és a lakosság megélhetésében a korábbi évszázadokban meghatározó szerepe volt az állattartásnak. Forrásaink hiánya, illetve hézagossága miatt mégis bántóan keveset tudunk ennek a gazdasági ágazatnak fejlődéséről és alakulásáról. Ugyanakkor elgondolkodtató az is, mennyire kevés érdeklődés kísérte ezt a területet, holott mindenki tudta és tudja, hogy nemcsak Kecskemét, hanem az egész tájegység lakosságának évszázadokon át legfőbb megélhetési forrása az állattartás volt. Bár kétségtelen, hogy a mezővárosok többsége indokolatlanul szerény érdeklődést mutat saját múltja iránt, a Kecskeméttel foglalkozó feldolgozások között is csekély azok száma, amelyek az állattartás valamely részéről tárna fel újabb adatokat. Főként azt hiányolhatjuk, hogy egy-egy állatfaj tartásának nagyobb időszakokon belüli alakulásának bemutatására alig vállalkoztak. Talán csak a juhászat az, amely e tekintetben kivételt jelent, bár itt is inkább ennek néprajzi mintsem gazdaságtörténeti megörökítéséről beszélhetünk.

234 Nem alaptalan az a megfogalmazás, hogy állattenyésztésünket az 1600-as évek végéig jóformán csak a fennmaradt adománylevelekből, valamint a hazai és külföldi leírásokból ismerjük.

236 Szerencsére lényegesen több adat maradt ránk a következő századokból, amelyek alapján a fejlődés folyamatát viszonylag részletesen nyomon lehet követni. Különösen fontos, hogy viszonylag gazdag forrásanyag áll rendelkezésünkre a XVTII-XLX. század fordulójáról, amelyek birtokában megközelítő pontossággal fel lehet tárni a korábbi évszázadok gyakorlatának sok epizódját is. Magyarországon az állattartás 1700 és 1850 között igen jelentős változáson ment át. A Duna-Tisza közén a XVIII. század első felében fennálló körülmények lényegében ugyanolyanok voltak mint az előző századok során. A legelők szinte korlátlan mennyiségben álltak rendelkezésre, és a csaknem kizárólagosan rideg állattartáson belül a marha és a lótenyésztés volt a meghatározó, bár a juhászat is igen jelentőssé vált már az előző évszázadokban is. Ezen az ősivel sok tekintetben megegyező állapotokon az első érdemi változást a jászkunok megváltakozása hozta a század közepén.

236 Ennek a veszteségnek a hatása azért is vált jelentőssé, 234 A téma szakirodalmára az anyag feldolgozása során folyamatosan fogunk utalni, ezért indokolatlannak érezzük az elkészült igen fontos és sok esetben valóban hézagpótló munkák e helyen történő felsorolását. A feldolgozáshoz kapcsolt bibliográfia segíti az egyes témák ide vonatkozó szakirodalmának áttekintését. 235 SZILÁGYI Kálmán: 1983. 95. 236 A változások nagyságát könnyen érzékelhetjük, ha felidézzük, hogy 1702-ben a város