Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
mivel ezekben az évtizedekben a lakosság lélekszáma és annak állatállománya rohamosan növekedett. Mégis a legelők fokozatos szűkülése és a század végén a növénytermesztésen belül végbemenő fejlődés, és az ennek nyomán jelentkező változások teremtették meg annak feltételeit, hogy a rideg állattartás fokozatosan átadja helyét a félig istállózó állattartásnak, majd az istállózó állattenyésztésnek. A fejlődést tehát egy rendkívül súlyos veszteségként és válságként megélt változás kényszerítette ki. Hosszú évtizedeken át makacs küzdelmet folytatott sok tucat, olykor több száz gazda annak érdekében, hogy ezt a folyamatot megfordítsa, vagy legalábbis megállítsa. Az egész város gazdasági emelkedése, civilizáltabb gazdálkodása és élete csak a hagyományos állattartás kereteinek, szokásainak fokozatos feladása árán történhetett meg, Ezek az előbbre lépések rendkívül csekélyek voltak ugyan egy-egy esztendőn belül, de bármilyen lassúnak látjuk is ma ezt a tempót, bármilyen csekély is az eltérés a régivel szemben akár több mezőgazdasági év eltelte után, évtizedek során ezen a legősibb foglalkozási ágon belül is kimutatható a változás, és a korszak végére igen jelentősen erősödött a fejlődés, amely magában hordozta a korszerű állattenyésztés megjelenésének több feltételét is. Nemegyszer már a kortársak is felfigyeltek néhány olyan átalakulásra, amit a felszín jórészt eltakart. A feldolgozásra kerülő másfél évszázadon belül lényegében két igazán jól elkülöníthető szakaszt tudunk megkülönböztetni. A választóvonalat a takarmánytermesztés tudatos és kiterjedt megjelenése képezi. Ahogyan érdemben függetlenedni tudott a gazda a legelőtől, abrakkal és takarmánnyal el tudta látni jószágát, oly mértékben terjedt egy hatékonyabb, igényesebb és jövőbe mutató állattartás. Ennek a folyamatnak a kezdete a XVIII. század végére tehető, de az igazán jelentős eredmények csak a reformkorban érhetők tetten. Már az első szakaszon belül is nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattartásban ugyancsak érdekelt gazdák is szorgalmazták a legfőbb pusztáknak tartós bérletbe való adását, illetve annak a gazdák közötti kiárusítását, hisz így hosszabb távra biztosítani tudták állatállományuk legfontosabb takarmányozási forrását: a legeltetést és a szénagyűjtést. A rideg állattartás egyik alapvető feltétele a hatalmas legelő, amelyen még a mostohább időjárás esetén is megtalálhatta a jószág mind az élelmét, mind a legszükségesebb ivóvizet. Másik feltétele olyan tenyészanyag, amely a legmostohább körülmények között is képes egy elfogadható szaporulatra. Nem elhanyagolható igény ezeken túl az alapvető szakmai ismereteket elsajátított, ugyanakkor több tekintetben is rendkívül igénytelen munkaerő. Ezek kivétel nélkül adva voltak a XVIII. század során Kecskemét határában. így vált lehetővé, hogy igen csekély még terjedelemes saját határán kívül 23 kun pusztát bérelt, és mellettük még újabb 11-et Pest megyében. Az 1745-ben történt redemptio, a megváltakozás után a 10 Pest megyei puszta mellett már csak mindössze három és fél kun pusztát tudott a város árendában megszerezni. BALÁSFALVI KISS Barnabás: 1939.
