Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

A telepítéseket szigorúan összekötötték az erdők folyamatos gondozásával. Az erdőket tisztogató és nyesegető munkásoknak időről időre jelentős összeget utaltak ki: 1848-ban február derekán 400, áprilisban 500 váltó forintot adtak ki e célra.

223 Az erdőkkel való törődés hosszabb távon feltétlenül gazdaságossá is vált. 1848-ban csak a jelzett gondozás révén több mint 86 ezer kéve rőzsét gyűjtöttek össze, melyért 1407 váltó forintot kaszíroztak be.

224 Az erdők hasznosításának több más lehetősége is volt. Bár ezek nem jelentettek egy egy alkalommal rendkívül nagy bevételeket, és csak mérsékelten csökkentették a tanács állandósult pénzügyi gondjait, azt viszont érzékeltették, hogy az erdővel való gazdálkodás hosszabb távon hasznos is lehet, és emellett több téren is szolgálja az egész település érdekeit a maga közvetett eszközeivel. A makknak és a gubacsnak a szedését már évek óta bérbe adta a másodbíró. Csak a nyíri erdőért 190 forintot fizetett a bérlő, de bérbe adták Talfája, Szentlőrinc, Szentkirály és a Tőjösi erdő makk és gubacstermését is.

225 Az igen jelentős kiadásokat mind gyakrabban haladták meg a bevételek. 1849-ben a haszon az erdőkön már 2136 pengő forint volt, amely összeg 1850-re 4731 pengő forintra, 1851-ben pedig már 8946 pengő forintra rúgott, amely összeg már a város bevételei között is figyelemre méltó tételnek számított.

226 Végezetül arra vonatkozóan idézünk adatot, hogy a telepítések a későbbi eladások révén is jó befektetésnek bizonyultak a város számára: 1848 januárjában Kisnyírben és Szentlőrincen erdőrészek eladásából 12 és fél ezer váltó forint bevételre tett szert a tanács.

227 A közösség egészét ennyire érzékenyen érintő terület ellenőrzése érthetően mindvégig a tanács egyik jelentős igazgatási feladata volt. A XVIII. század során is a város erdeit mindvégig csőszök vigyázták, akiket különféle kedvezményekkel is igyekeztek lelkiismeretes munkára bírni.

228 Az erdők védelme érdekében született több rendelet is már a XVIII. században. A tüzelőanyag hiányából adódó állapotokra is fényt vet a következő rendelet, amely az erdőcsőszök regulázását szolgálta: „A csőszök sem szentkirályi, sem szentlőrinczi, sem talfáji, sem nyíri csőszök ennekutána tüzelésnek okáért töviről csak szálfát is levágni ne merjenek magok számára, hanem csökeket szedjenek vagy száraz ágakat szedjenek, vagy marhaganéllyal is tüzeljenek, kemény büntetés alatt."

229 Nem egészen egy évtized múltán újabb rendelettel volt kénytelen védeni az erdők regeneráló képes223 IV. 1504. aJ 1848. 1076. tsz. 224 ÍV. 1504. aJ 1848. 1300. tsz. 225 ÍV. 1504. aJ 1848. 1372. tsz., illetve IV. 1510. aJ 1848/49. 226 IV. 1504. cl 181. 75. 227 1503. aJ 1142. tsz. 228 Akisnyíri erdőcsősz bére 1721-ben: a pénzbeli illetményén kívül egész ruha, azaz dolmány, nadrág, továbbá két pár fehér ruha, két fertály búza volt. IVÁNYOSI-SZABÓ: 1991/c 56. sz. dokumentum. A bérekre vonatkozóan 1. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/a 229 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 98. 1779. február 19.