Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

5. Szőlő és gyümölcstermesztés Bár Kecskemétet és környékét nem számítják az úgynevezett történelmi borvidékek közé, de szőlő és gyümölcskultúrája csaknem egyidős több híressé vált bortermelő tájegységünk szőlőtermesztésével. Tudjuk, hogy I. Géza királyunk egyik XI. századi oklevele már említést tesz az Alpár környéki szőlőkről.

143 A város legrégibb feljegyzései is egyértelműen tanúsítják, hogy a hódoltság korában már számottevő szőlő- és gyümölcstermesztés folyt itt.

144 A hódoltság következő évszázadában mind a szőlő-, mind a gyümölcstermesztés a lakosság létszámának növekedésével együtt bővült. A XVIII. századtól a növekedést nemcsak a fokozódó igények inspirálták, hanem az elszabadult futóhomok elleni küzdelem is. Ezen elemi csapás elleni harc a század végére már az országos gazdaságpolitika szintjére emelkedett, és a legfelsőbb fórumokon döntések születtek vele kapcsolatosan. II. József császár 1788-ban már sürgette, hogy a homok megfékezése érdekében az országos főhatóságok hozzanak hatékony intézkedéseket. Ezek elmaradása miatt a következő évtizedek országgyűléseinek is visszatérő témája lett a Duna-Tisza közének jelentős hányadát fenyegető futóhomok. Az okozott kár és a fennálló veszedelem nagyságára jellemző, hogy Pest megyében 1791-ben 21 négyzetmérföld területet tett hasznavehetetlenné a homok. Kecskemét 12 négyzetmérföldnyi határának kb. egy hatodát (17%) fedte el. Tizenhárom évvel későbbi felmérés tanúsága szerint a város határának már a felét tette használhatatlanná.

145 A magisztrátus nemcsak különféle tilalmakkal kívánta az elemi csapás további növekedését mérsékelni, hanem — mivel a központi segítség, intézkedés nemcsak elmaradt, sőt esély sem volt rá, hogy valamilyen formában jelentkezzen — maga kezdett hozzá egy hosszú távon is igen eredményesnek bizonyuló elképzelés valóra váltásához, a futóhomok parcellázásához. Ez azonban nem ment minden ellenállás nélkül, így több megtorpanás is jelentkezett. Nem alaptalan a választott közönség 1835-ben tett megállapítása: „Fájdalommal tapasztalván a Választott Közönség egy részről azt, hogy a dúló szelek homokkal szembetűnőleg borítják a még azzá nem vált földeket is, más részről pedig azt, hogy ezen veszély meggátlása czéljából mely számtalanszor, de mindenkor siker nélkül szorgalmazta a Választott Közönség a szabad homok beültetését..."

146 143 HORNYIK János: 1860. I. 192-197. 144 BENDE László: 1916. 11.1598-ban a budai pasának a különféle ajándékok között fél zsák almát és 11 pint bort vittek a kecskemétiek. De már az 1562-es török összeírások is nyilvántartásba veszik a gyümölcstermést adóztatás végett, miként a szomszédos Nagykörösön, illetve Cegléden is, tehát valószínűsíthető, hogy a gazdálkodás csaknem minden területén sokban hasonló települések e téren sem tértekel egymástól. MÉSZÁROS László: 1979. 80-81. 145 SZABÓ Kálmán: 1986. b/ 337-338. 146 IV. 1503. aJ 1835. március 30.