Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

A nádvágás a zsellérek és a szegényebb gazdák számára a jégvágással együtt az egyik legjelentősebb téli munkaalkalom volt. Mivel pedig a nád keresett építőanyag volt, a város bérmunkában is végeztetett nádvágást, és a terméket később értékesítette. 1807-ben Alpáron több száz ember vett részt a munkában. 1808-ban az egyik kimutatás szerint 53 fő által kitermelt 3015 kéve nádért 1015 forintot kapott a tanács.

139 A nádvágás még 1831-ben is olyan fontos munkának számított a városban, hogy a lakosság érdekvédelmi szerve, a választott közönség is foglalkozott a témával: „Elérkezett az az idő, mellyben rendszerént nádaltatás esztendőnként szokott gyakoroltatni. Annál fogva a Választott Közönség helyesnek találja, hogy minél előbb a publicum részére 30000 kéve nád vágattasson, és hogy abból több lakosaink is részt vehessenek, fejenként senkinek 200 kévéken felül ne adattasson, az is 2-ik bíró és szószóló által czéduláztasson ki.

140 A szántóföldi takarménytermelés egyik legfontosabb növénye a lucerna lett, amely az 1770-es évek táján kezdett meghonosodni Magyarországon. Lényegében ennek a növénynek a szélesebb körben történő termesztésével vette kezdetét az a rendkívül nagyjelentőségű fejlődés, amely lehetővé tette a szilaj állattartás helyett az istállózó állattartás fokozatos térhódítását. Tessedik többek között azt is felismerte, hogy a lucernatermesztés egyszerre több haszonnal is jár. Először is javítja a rossz talajok termőképességét. Segíti a téli takarmányozás során gyakran jelentkező szükség enyhítését. Az igavonó jószágok táplálásakor abrakot lehet vele megtakarítani. A szántóföldek jobb művelését megköveteli, így közvetve is elősegíti a többi növény jobb növekedését.

141 A reformkorra a kecskeméti gazdák között is „becse igen esméretes" lett. A mintagazdaságban úgy tervezték, hogy „...példamutatás végett itt a szárítást ágasokon vagy arra készített létz állásokon kell tennünk, valamint berakását is üreges boglya alakban elrendezzük. A lucernához hasonló feladat jutott a másik fontos takarmánynövénynek, a bükkönynek. Ezt a hatéves vetésforgó során a búza, rozs, árpa és zab után vagy között két évben is vetették. így nemcsak a takarmány mennyiségét tudták jelentősen növelni, hanem ezzel is segítették a gyengébb talajok javítását."

142 139 ÍV. 1504. d 165. A nádvágás még a XIX. században is központilag szervezett munka maradt. 140 IV. 1504. d 170. 141 GAÁL László: 1978. 349. 142 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989. d 110.