Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

vízi növényt, különösen a tavaszi hónapokban, amikor még az érés folyamata meg sem kezdődött. Az állandóan vagy az év nagyobb részében vízzel fedett területeken az igazán értékes növény a nád volt. A XVIII. század csaknem egészében szinte kizárólagos tetőfedő igen nagy becsben állt. A városban a lakóházak szinte mindegyike, sőt több középület is náddal volt fedve. Iskolák, ispotályok stb. fedele is egészen a XLX. század elejéig nádból készült. Ezt érzékelteti a „Cserepes kórház" elnevezés is szemben a nádtetős ispotályokkal, kórházakkal, amely épület és elnevezés az 1940-es évek végéig fennállt. A tetőfedés mellett gyakran alkalmazták kerítés és kevésbé igényes épületek, kunyhók falának kialakításához is. Tekintettel arra, hogy a legjelentősebb rétek, nádasok a közösség birtokában voltak, és a nád iránti igény folyamatosan igen nagy volt, ezek gondozása, a nádasok aratása, a munkakezdés időpontjának kijelölése stb. a tanács hatásköre és feladata volt. Az önkényeskedőkkel szemben szigorúan jártak el. Az 1779. január 8-án hozott határozat értelmében: „Az alpári pusztán a nádvágás jövő szerdára határoztatott, mely is vasárnap fog publikáltatni oly módon, hogy valaki azon terminus előtt a vágásban kapatik, in fi. 6 büntettetik."

136 A város rendszerint a maga számára kiválasztotta a Tisza parti ártér egy részét, amelyből vágni a lakosságnak tilos volt. Ezen túlmenően a lakosok által vágott nád egy részét magának követelte: „Minden gazda, mely nádat fog vágni, minden 7-ik kévét a városnak kiadni köteleztetik. Aki ezt nem adná, minden nádja confiscaltatik."

137 Az érdekeltség a nád vágásában olyan nagy volt, hogy tizedenként nyilvántartást vezettek a munkában résztvevőkről. Az 1758-ból fennmaradt lajstrom feltétlenül érzékelteti az arányokat.

138 Tized /0 kéve 1. 7 860 2. 16 2195 3. 11 1730 4. 8 1650 5. 15 1670 6. 14 2910 7. 17 3040 8. 7 1120 Összesen: 95 15175 136 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 96-97. A büntetés súlyát érzékelteti, hogy egy napi napszámbér 8-13 krajcár között változott, tehát 28-45 napi munkabérnek felelt meg. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/a 88. A pénzértékekre vonatkozóan 1. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1986. 137 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 102. 138 IV. 1504. y/ 25. Nem árt utalni arra, hogy ez csak egyetlen lajstrom, ami nem zárta ki továbbiak létezését.