Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

1757-ben az árpa után csak a háztartások 26%-a adózott. A felbecsült termésátlag pedig 15,5, 24,5, 39,3, illetve 77,8 pozsonyi mérő volt. Az össztermés közel azonos mértékben nőtt a század folyamán mint a búza (rozs) esetében: 1707-ben 6840, 1757-ben 32368, 1786-ban pedig 77731 pozsonyi mérő. A zab és a köles termelésének növekedési üteme nem mutat érdemi különbséget a többi gabonaféléhez képest. Rendkívül nehéz feladat lenne megbecsülni, hogy az egyes gazdaságok milyen mennyiségű gabonát használtak fel, és mekkora mennyiséget tudtak piacra vinni. Az viszont kétségtelen, hogy 1707-ben is 279 olyan gazda volt a városban, aki 10 pozsonyi mérőnél több búza után adózott. Közel ekkora volt az árpa után adózók száma is. Ezek közül 31 gazda 50 pozsonyi mérőnél többet vallott be. Tehát valószínű, hogy jóval több mint száz gazdaság számára igen komoly bevételt jelenthetett a gabona rendszeres értékesítése.

98 A század derekán a tíz fertálynál nagyobb tömegű gabona után 283 gazda adózott. Ezek mindegyike terményének egy jelentős hányadát értékesítette. Minden bizonyai a kisebb mennyiséget termelők közül is sokan vitték terményük egy részét piacra, hisz tíz fertály búza kb. 14 mázsának felel meg, és a családok egy jelentős hányada ennek legfeljebb felét élte fel. A napóleoni háborúk során a gabonatermesztés országszerte jelentősen nőtt. Tekintettel arra, hogy a parcellázások révén több száz gazda jutott újabb szántóhoz, a piacra termelők száma tovább gyarapodott. A piacra vitt többlet terményt felbecsülni rendkívül nehéz, hisz az egyes évek termésátlagától is erősen függött ez a mennyiség. Inkább csak illusztrálni lehet egy-egy adattal, milyen mennyiségű gabonát értékesített egy jobbmódú gazda. Bozó Jánosnak 1840-ben Városföldön lévő birtokán 1500 véka búzája és 1000 véka zabja volt az évi szükségletén túlmenően, míg a Páhin lévő birtokán 1000 véka rozs, 500 véka árpa és 500 véka zab várt eladásra. Tehát több mint tíz tonna további értékesítésre váró gabonája volt a két tanyáján. Bármily röviden is, de feltétlenül szükséges kitérni a különféle termények értékesítésére, áraiknak alakulására is, hiszen már 1707-ben is a háztartások 20%-a számottevő bevételhez jutott csak a búzatermés feleslegének az értékesítése révén is. Ez az arány 1757-re már 27,8%-ra nőtt, és egyben azt jelentette, hogy közel 800 gazda jutott csak búzatermelés révén készpénzhez. Közülük pedig kb. 500 jelentős bevételhez. Ha XVIII. századi árakat áttekintjük,

99 azt látjuk, hogy viszonylag erőteljes hullámzás jelentkezett. A háborús évektől és a különösen aszá98 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b ide vonatkozó táblázatai alapján. 99 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/j 198-200.