Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a vagyontalanok, a nincstelenek mellett a törpegazdák nagy része is kénytelen volt kenyerét, gabonaszükségletét piacról beszerezni, vagy munkabérként kialkudni azt. A kisgazdák nagyobb része maga meg tudta termelni ezekben a háborús években is a háztartásuk számára szükséges kenyeret. A középbirtokkal rendelkezők aránytalanul nagy része számottevő mennyiséget, a nagyobb vagyonnal rendelkező gazdag parasztok pedig igen komoly mennyiséget tudtak búzatermésükből piacon értékesíteni. Az össztermés 10256 pozsonyi mérő volt. 1757-re számottevően változott az összkép. A búzatermés után adózók aránya az összes háztartáshoz képest igen jelentősen csökkent, csak 32,3%-nál vettek nyilvántartásba adózás céljából búzát. Ez minden bizonnyal közvetlen összefüggésben lehetett a kun puszták elvesztésével, és a mezőgazdaságon belül megnyilvánuló átrendeződéssel is. Bár a terményt előállítók aránya csökkent, az egy gazdaságra jutó átlag számottevően nőtt. A törpegazdáknak minősülő búzatermelők is átlagosan 21 pm (9,7 q) után adóztak, a kisbirtokosok 28,7 pm (13,2 q) búzát termeltek, a közepes birtokkal rendelkezők 60,2 pm (27,8 q), a nagygazdák 131 pm (60,4 q) termést gyűjtöttek szérűikről. Ezek az adatok azt érzékeltetik, hogy a búzatermelést vállalók aránytalanul nagy része tudatosan is törekedett a piacra szánt mennyiség növelésére. Még a törpebirtokkal rendelkezők is átlagosan meg tudták termelni a háztartás számára szükséges búza egészét, illetve annak nagyobb részét. A kisbirtokosok közül is jelentős hányad, a két gazdagabb rétegen belül pedig csaknem mindegyik gazda képes volt számottevő többletet termelni. Az össztermés 56352 pozsonyi mérő volt. Ennek a folyamatnak az erősödését jelzi az egyik 1778-ból származó nyilvántartás is. E szerint búzából a termés 12,1, rozsból 13,6, árpából 18,3, zabból 30,4%-t szántak eladásra a termelők.

96 1786-ban három évi átlagot rögzítettek. E szerint búzából 22043, rozsból 81176 pozsonyi mérőt termeltek. E két mennyiség kb. 47610 q kenyérgabonát jelentett.

97 Tekintettel arra, hogy pontosan ismerjük a város lakosságának lélekszámát, kiszámítható, hogy egy főre 2,3 q kenyérgabona jutott. Tekintettel arra, hogy ez három évi átlag, ez azt is jelenti, hogy csak rossz termés estén kényszerült a város érdemi mennyiségű gabonát vásárolni más településekről ezekben az években. Árpát mindig valamivel kevesebb gazda termelt mint kenyérgabonát. 1707-ben az adózók 49,6%-a. Az átlagos termésmennyiség is valamivel kisebb volt. A törpegazdáknál 7,3, a kisgazdáknál 12,6, a középgazdáknál 23,6, a nagygazdáknál pedig 70,6 pozsonyi mérőt adóztattak meg átlagosan. 96 IV. 1504. c/ 162. Sajnos a nyilvántartás nem teljes, néhány tizeden belül több adat hiányzik. így csak a II., a III. és a VI. tized adatai alapján lehetett megnyugtatóan dolgozni. 97 FÖRDŐS: 1933-34. 48.