Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

elért agrotechnikát és az újabb eljárásokat megismertessék és a gyakorlatban is elfogadtassák. Sem a világi, sem az egyházi nagybirtokon nem találunk az előző évtizedekből tudatos és folyamatos új eljárást. Bár korábban már utaltunk arra, hogy itt az életképes kisbirtok volt a meghatározó, a parcellázások során is ennek a megerősítése, illetve kiképzése volt az egyik fő társadalmi és gazdasági célkitűzés. Tekintettel arra, hogy a város határában erősen eltérő minőségű szántóföldek voltak, igen nehéz meghatározni, hogy esetenként hány hold lehetett az a terület, amely már egy életképes birtoknak volt mondható, amely az egyes háztartások közvetlen eltartásán túl képes volt akkora felhalmozásra, amely lehetővé tette számára a kor adta továbbfejlesztést is. A jobbágyfalvak esetében egy telket mondhatunk ilyen egységnek.

62 Kecskeméten a reformkorban egy ekében határozták meg azt az egységet, amely nemcsak a különféle szolgáltatások és adók kivetése során nyújtott a közigazgatás számára kapaszkodót, támpontot, hanem gazdasági szempontból is megalapozottnak érződött. Bár nem minden pusztára vonatkozóan maradtak fenn adtaink arról, hogy az erősen eltérő minőségű termőföldek esetén milyen nagyságú lehetett egy eke, néhány pontos meghatározás segítségével akár általánosíthatunk is. Városföldön, amely az egyik legjobb szántófölddel rendelkező puszta volt, és ahol talán legkorábban jöttek létre a tanyák, az alábbi módon határozták meg az egy eke nagyságot: első osztályú termőföld esetén 45, másod osztályú földnél 90, a harmad osztályúnál pedig 135 hold.

63 Ezt az osztályozást éppen differenciáltsága miatt más pusztákra is alkalmazni lehet. A mezőgazdasági munkákon belül a következő évi terméseredmény szempontjából az egyik meghatározó tevékenység a szántás volt. Ennek végzésére nemcsak vidékünkön, hanem csaknem az egész ország területén is a fordítós (ágy-) eke volt elterjedt, amelyet minden esetben talyigával kapcsoltak össze. Ezek kivétel nélkül talpas ekék, nagyobbrészt egyenes gerendelyűek, bár akadt kisebb számban görbe gerendelyű is.

64 Nagyváthy, a kor egyik legjelesebb magyar szakembere ezen belül háromfélét különböztet meg. Az egyik a Szepes vármegyei kétélű eke, a másik a Vas-Sopron-Zala vidékén használatos, két marha után való könnyű eke és a harmadik az Alföldön meghonosodott nehéz eke, amelyet négy ökör vontatott.

65 A XVIII. század derekától a rablógazdálkodást csaknem országosan felváltotta a szabályos parlagolás.

66 Ettől kezdve mind több gazda az egyet62 WELLMANN Imre megállapítása szerint a XVIII. században az átlagnak számító telkes jobbágynak 12 kataszteri hold szántója és rétje, 2 ökre vagy lova, 1 tehene, 1 üszője vagy tinója és 1-2 sertése volt. GAÁL: 1978. 63 IV. 1504. cl 170. 1831. február 22. 64 BALASSA Iván: 1968. 159. 65 GAÁL László: 1978. 219. 66 Ennek helyi változatairól korábban már szóltunk: L. FÖRDŐS László: 1933-34. 45-48. 32