Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

len szántás helyébe az ősziek alá három, a tavasziak alá két szántás révén készítette elő a talajt.

67 De a legtöbb községben még a XIX. század elején is tavaszi alá csak egyszer szántott a gazda. Nem volt ez másképpen Kecskeméten sem. A leginkább szembetűnőbb különbség az lehetett, hogy itt a szántásnál a lovakat mind nagyobb arányban alkalmazták.

68 Az alföldi parlagszántás 8-10-12 ökörrel történt, és még az örökszántóként használt kapuvári földeken is csak a második és a harmadik szántás esetén fogtak 4 vagy 2 ökröt az eke elé. A szántás mélysége itt az Alföldön is sekély volt, alig több 5-10 cm-nél. A mélyebb szántás technikai feltételeit csak a félvas ekék teremtették meg.

69 Még így is lassan haladt a földek feltörése. Négyhat ökörrel végzett szántás esetén is naponta legfeljebb egy köblös földet tudtak felszántani.

70 A mai fogalmak szerint rendkívül kedvezőtlen ágy volt ez a vetőmag számára, amit még tovább rontott a rendkívül sok gyom, amely a parlagon megtermett, és a legelő jószág is elkerülte. A vetés nagyobbrészt az ősi módszerrel, kézzel történt. Ez nem tette lehetővé, hogy a magvakat arányosan szórják szét, még kevésbé azt, hogy hogy a gyenge minőségű borona segítségével megfelelően földdel eltakarják. A vetőgép a magyar mezőgazdaságban csak a századfordulón jelent meg, de még a XIX. század első évtizedeiben is csak a legfejlettebb gazdaságokban és ott is csak korlátozott keretek között használták.

71 A mezőgazdasági munkán belül az egyik legnagyobb és legfárasztóbb munka az aratás, a termény betakarítás volt. Ehhez nemcsak igen nagy energia kellett, hanem széleskörű szervezést is igényelt. A gazdasági év legnagyobb, az éves élelem biztosítása szempontjából legfontosabb tevékenység nemcsak az egyes falvak életrendjét alakította át hetekre, hanem még a jelentősebb mezővárosokét is. Kecskeméten még a reformkorban is „...az eddig állandóan gyakorolt szokás szerént..." „...Szent László Király napja után a dologidő mind a hivatalbelieket, mind a lakosokat a városházi ügyes-bajos állapotoktól el szokta fogni... mivel a munkák megtódulva volnának, azoknak eligazíthatások tekintetéből az állapíttatott meg, hogy a tanátsi gyűlés... István napig egy hétben egy tartasson..."

72 Az aratást, szemben az ország több más részével, ahol sarlót használtak,

73 itt kaszával végezték, amelyre „takarót" szerkesztettek, hogy a szálakat könnyebben lehessen összegyűjteni. A kévébe gyűjtött gabonát keresztekbe, csomókba rakták.,A szemek kipergetése a megfelelő felszereltség 67 Ez a gyakorlat csak hosszabb idő eltelte után vált általánossá. 1790 nyarán Vásárhelyen a földesúr — egyidőben saját gazdaságának is — a kétszeri szántást rendelte el, amit korábban nem alkalmaztak. GAÁL László: 1978. 223 68 KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 106. 69 GAÁL László: 1978. 228. 70 GAÁL László: 1978. 223. Egy köblös föld, azaz egy zsákos kb egy holdnyi terület. 71 GAÁL László: 1978. 233. 72 XV. 4. 1826. 1188. tsz. 73 MÉREI: 1980. 344.