Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

VI. A pénzügyek alakulása

Egészen más forrásból táplálkozott a mind jelentősebbé váló kereskedők vagyona, akik már ezekben az évtizedekben is részben az iparban, nagyobbrészt viszont a szolgáltatások és a kereskedelem nyiladozó lehetőségeit részesítették előnyben. Különöen tudatos volt ez a törekvés a zsidó kereskedők és tőkések részéről. 3. A kölcsönzési viszonyok alakulása Mégis a mezővárosokban a kétségtelenül jelentkező felhalmozás ellenére folyamatos tőkehiányról beszélhetünk. A termelésbe beruházni akarók, a különféle adósságokkal megterhelt örökségüket mentesíteni kívánók lépten nyomon komoly gondokkal találták magukat szemben, ha a mezővárosokban jelentősebb kölcsönt kényszerültek felvenni. Az esetek nagy hányadában a rokoni-családi lehetőségeket igyekeztek kihasználni. A váratlan csapást elszenvedők, vagy földet, jószágot vásárolni kívánok ismételten alig leküzdhető gondokkal voltak kénytelenek szembenézni. Ennek a tőkehiányon túlmenően az is oka volt, hogy a rendi viszonyok között ismeretlen lévén a jelzálog, nehéz volt a kölcsönzött összeg behajtása.

956 E tény a mezővárosokon belül is sok viszály okozója lett, és nehezítette a kölcsönzés normális menetének kialakulását, egyben segítette esetenként a törvény által is tiltott uzsorázást. A hitelek visszafizetésével kapcsolatos követelések még így is nem ritkán járhattak súlyos ütközésekkel. „Kalocsa János bosszúállástól indíttatván, hogy tőle Palásházi maga activa adósságát kérte, fejszét kapott, s azzal Palásházi nádfalát hatalmasan kivagdalta."

967 Tekintettel arra, hogy Kecskeméten és a környező mezővárosokban az ingatlanok csaknem minden esetben polgári jogon szerzett értékek voltak, és a nemesi kiváltság nem védte ezeket, a hitelezők jobban reménykedhettek a kölcsönök visszatérítésében mint a nemesi birtokkal rendelkezők esetében. Ezt igazolja a XVIII. század derekán feljegyzett eset is. „Rabutin Mihálynak, ki 7 vagy 8 creditornak számos pénzzel adós, 15 nap adatot oly véggel, hogy ha az idő alatt az mostani alkun fellyül házát eladhatja, szabadsága lészen."

968 Bár a kamat következetesen csak 6%lehetett, a megtakarításra és kölcsönzésre irányuló hajlandóság viszonylag széles körben jelentkezett.

959 Juhász János ezt a mentalitást végrendeletében is szükségesnek 956 Közismert, hogy a dúsgazdag gróf Széchenyi István sem tudott egy időben vagyonához képest potom összegnek számító 10 ezer forinthoz emiatt hozzájutni, és e tény számottevően hozzájárult korszakos munkájának a Hitel c. kötetnek a megírásához. 957 ÍV. 1504. hl 1754-1758. töredékek. 1756. február 26. A tanács 6 forint büntetést és a kár megtérítését szabta ki rá. 968 ÍV. 1504. hl 1754-1758. 1756. augusztus 25-én kelt tanácsi végzés. 969 Az egyházak által is méltányosnak tartott hat százalékos kamattól minden bizonnyal sokan eltértek, bár ennek érthetően írott nyoma kevés maradt. Fazekas István 1760-ban kelt végrendeletében rögzítette: „Csordás Jánosné ángyomtul 50 Rft. 9 interesre." ÍV. 1504. Végrendeletek. I. 606.