Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

VI. A pénzügyek alakulása

tartotta okulásul megfogalmazni: „az pénzt jó embereknek kell ki adni interesre, hogy nevelyen fiam és leányom számokra."

960 Tóth Gergely testamentumában a gyerekeinek hagyott 50-100 forintos hagyományozásokhoz hozzáfűzte: „mely ha jó gondviselés alatt lészen, idő elteltével szép számú pénzekre szaporodhatik."

961 Már a XVIII. század derekán találkozunk több olyan személlyel, akinek a neve mint kölcsönző sorra feltűnik a végrendeletekben, akik csaknem foglalkozásszerűen végezték a kölcsönzést, és olykor minden bizonnyal az uzsorától sem riadtak vissza. Ezek közül Csordás Jánost, majd özvegyét érdemes kiemelni példaként. 1753-ban Csizmadia János 100, majd 200 forint kölcsönt vett tőle 6%-os törvényes kamatra. Az adósság egy részét két év alatt természetben tudta le: 29 forint értékben csízmát készített hitelezője számára. 1755-ben ugyanerre kényszerült: „Az mely csizmákat elhoztam, tíz pár, az mely csizmáknak árok szám szerint 12 ft. és 17 garas" állapította meg a hitelező. A következő évben újabb 6 pár csízmát volt kénytelen az adós átengedni, „árok volt 9 forint, garas 3." A következő években újabb végrendeletek emlékeznek meg arról, hogy Csordás Jánosnénak kisebb-nagyobb összeggel adósak.

962 Ez a folyamat a következő évtizedekben tovább erősödött. Ennek teljes bemutatása önálló elemzést igényelne, ezért itt csak az 1830-as évek elejéről ragadunk ki néhány példát, távolról sem törekedve a teljességre, inkább csak a tipikus esetekre hívva fel a figyelmet. Özv. Kovács Istvánné, aki szerény vagyont hagyott hátra, 6 fő számára adott kölcsön 600 forintot 50 és 200 ft. közötti összegekben. Az ugyanebben az évben testáló igen jómódú Poór András is igyekezett tartalék pénzét kamatoztatni: 9 fő tartozott neki 1050 forinttal. A háza mellett csak kisebb szőlőbirtokkal rendelkező Szabó Gergely 2178 forintot helyezett ki 50 és 500 ft. közötti összegekben. Novak Tóth Márton, aki ugyancsak viszonylag szerény vagyont hagyott örököseire, önérzetesen jegyzi meg végrendeletében, hogy „Idővel szereztem mintegy ezer ft. kész pénzt is, mely kész pénzből 500 ft-ok kezemnél lévén, a többit ki adtam használás végett." Az ugyancsak szerényebb vagyonú Takács Anna végzésének 3. pontjában azt rögzítette, hogy az 1250 ft. készpénz, melyből 700-at férjével közösen szerzett, „a többit annak holta után magam szereztem nappali s éjjeli fáradozásom után". Ezt az összeget kamatra kihelyezte 12 személynek 50-300 forintos részletekben. Igen figyelemre méltó Szabó Mihály cserzővarga végrendelete, aki szerény vagyonából és mestersége gyakorlásából számottevő megtakarítást ért el. Kamatra kiadott 958 forintot tíz fő számára 9 és 500 ft. közötti összegekben, és végezetül megjegyzi: „vágynak kezemnél 330 IV. 1504. Végrendeletek. 1776. IV. 1504. Végrendeletek. 1778. IV. 1504. Végrendeletek. I. 1753-1760 közötti évek. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a példa nem egyedülálló. Több hasonló eset létét bizonyítják a testamentumok. Özvegy Sikari Szabó Andrásné 1763-ban végrendeletében 12 olyan személyt sorol fel, akik néhány forinttól 200 forintig terjedő összeggel tartoznak neki. IV. 1504. I. 444. 960 961 962