Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

VI. A pénzügyek alakulása

vaskereskedése, két vízimalma, szárazmalma, házai, szőlői, szántói és ezekhez tartozó ingatlanjai minden bizonnyal hasonló értéket jelenthettek.

953 A harmincas és negyvenes években ezeket a vagyonokat, tőkéket is számottevően meghaladták a városban előbb csak „türelmezett", majd végleg befogadott zsidó kereskedőké. Bár vagyonuk eltörpült a pesti zsidó kereskedők tőkéje mellett, de az I. osztályú kereskedők számára megszabott 30 ezer forintos határt többen elérték. Schweiger József és Salamon 800 mázsányi gyapjú összevásárlásához szükséges összegen túl még 55346 ft-ot helyezett el különféle címen a helybeli lakosoknál. Feuer Ádám halála után 90 ezer forintot kaptak örökösei, Hellsinger Simon pedig 95621 forintról végrendelkezett.

954 Tehát Kecskeméten és hozzá hasonlóan több más mezővároson belül az áttekintett másfél évszázadban a kétségtelenül meglévő akadályok ellenére jelentős tőke felhalmozására nyílt lehetőség. A különféle értékek képzése és felhalmozása érthetően mindenekelőtt a mezőgazdaságon belül történt meg, bár távolról sem lebecsülhető az az érték sem, amely házak, épületek számának növekedésében és az igényesebb lakóházak felépítésében, azok berendezésében realizálódott. Egy ilyen irányú feltárás az adatok sorával tudná bizonyítani, hogy a XVIII. század második felében, és még a századfordulón is csaknem típusként jelent meg a fokozatosan gyarapodó, gazdagodó paraszti háztartás. A végrendeletekben sorra találkozunk csaknem karrier számba menő gyarapodással. Tucatjával olvashatunk olyan szinte önérzetes beszámolót ezekben a testálásokban, amelyek életutakat követve lépésről lépésre dokumentálják, hogy többen önerőből vagy minimális segítség révén érték el a fokozatosan kibontakozódé gazdagodást.

955 Főként a növénytermesztés fejlődési folyamatán végigtekintve tagadhatatlan, hogy a másfél évszázad alatt a termelési kapacitás a korábbinak többszörösére növekedett. A felhalmozott értékeket mindenekelőtt a termelésbe fordították vissza, bár kétségtelen, hogy a felhalmozás egyéb formáival is jelentős számban találkozhatunk. 953 IV. 1504. Végrendeletek. 1819., illetve 1844. 35. A polgári jólét a hétköznapi használati tárgyakkal szembeni igényt is érthetően növelte. Czollner Mihályné végrendeletében megnevezett több olyan tárgyat, „amelyek mindennapi használatomra szolgáltak". Köztük találunk 18 pár evőeszközt kanalakkal, ezüst cukortartókat, fél tucat ezüst gyertyatartót, ezüst „kávé masinát" ezüst serpenyőt stb. Vélhetően a végrendeletben fel nem sorolt egyéb indóságok, bútorok is számottevő értéket jelenthettek, és megnövekedett igényről tanúskodhattak. 964 Ö. KOVÁCS József: 1990. 128-133. 966 Távolról sem egyedülálló Prikkel László végrendelete, amelynek fontosabb tételei az alábbiak: 1. Egy ház - magam vettem. 2. Talfái közön 400 út szőlő kunyhóval és veteményes kerttel - tulajdon szerzeményem. 3. Budai és Mária hegy mentében 300 út szőlő - tulajdon szerzemény. 4. CsŐdörben 30 zsákos föld - vásárlás, saját szerzemény. 6. Csongrádi út mellett 9 zsáknyi föld - saját szerzemény. A 7. pontban felsorolt különféle ingóság után a következő tétel: 8. Tőkepénz: 6100 forint, amit 50-2000 forintos tételekben 1817 és 1833 között helyezett ki a városban élő személyeknek. IV. 1504. Végrendelete. 1834. 2.