Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
VI. A pénzügyek alakulása
VI. A pénzügyek alakulása 1. A forgalomban lévő pénznemek és elnevezések Kecskemét és környéke már a hódoltság alatt is az ország egészéhez képest viszonylag fejlett árucserével és pénzgazdálkodással rendelkezett. Éppen ezért a legsúlyosabb háborús körülmények között is igen komoly pénzmozgásról, pénzforgalomról tanúskodnak forrásaink. 913 A Rákóczi szabadságharc lezárása után pedig, ha részben megváltozott körülmények között is, de széleskörű árucseréről, egyre bővülő pénzforgalomról beszélhetünk a mind népesebb mezővároson belül. Különösen megpezsdült az áruforgalommal és a pénzzel foglalkozók körül az élet a nagyobb háborúk alkalmával. Ezekben az időszakokban esetenként számottevő felhalmozásra nyílt lehetőség. Mind több jel mutatott arra, hogy a békés évtizedekben ebben a városban is elkezdődött a tőkével való tudatos gazdálkodás. A rendi társadalom utolsó évszázadaiban merőben mások voltak a pénzviszonyok mint amit a polgári társadalmak szakemberei a megnövekedett igények nyomására később létrehoztak. Magyarország pénzügyi viszonyai Buda török kézre kerülése után sok tekintetben illeszkedtek a Habsburg birodalom pénzügyi állapotaihoz, érdekeihez. Érthetően a mai értelemben vett valutáris gazdálkodásról különösen ebben a térségben még a XVIII. században sem beszélhetünk. A tárgyalt korszak nagyobb részében a mai viszonyoktól merőben eltérően értékpénzekkel bonyolították le az árucserét. A nemesfémből készült különféle veretek hozzávetőlegesen ugyanakkora csereértékkel rendelkeztek, mint a rájuk préselt névérték volt. Ebből adódott, hogy a különféle finomságú nemes fémből készült idegen pénzek Európa jelentős térségeiben a határok figyelembe vétele nélkül cseréltek gazdát nagyjából azonos értékben, bár a XVIII. században már a központi hatalmak igyekeztek kiszorítani határaik közül az idegen valutákat, egyre hatékonyabb lépéseket tettek az egységes pénzrendszer mind stabilabb kialakítása érdekében. A Habsburg uralkodók csak követték a fejlettebb európai államok gyakorlatát, amikor 1770 táján egyértelműbbé tették korábbi törekvéseiket. A meghozott királyi rendelet értelmében az egyik legelterjedtebb idegen valuta, a holland arany forgalmát betiltották, és ennek értelmében 1773. január 1. után tilos volt a napi forgalomban az elfogadásuk. A súlyosabb érdeksérelmek elkerülése végett viszont kerülték a túlságos szigort: „Szabad 913 A magyar pénztörténet alapozó munkáit a közelmúltban HUSZÁR Lajos végezte el. Munkássága révén a magyar pénztörténet főbb folyamatait könnyen áttekinthetjük. Kecskemét és környékének XVII-XVIII. századi pénzforgalmának alakulásához 1.: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/a és 1986.
