Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

jártak el azzal a hét polgárral szemben is, akik rimaszombati kereskedőktől vásároltak különféle portékákat 1678-ban: „által hagvan a varosunk jó rendtartását, ezt tudniillik, hogy harmadnap előtt süveget hordóstól, vegh gyolcsokat es egyebet összességgel a kalmároknak el adnak, es a városbelieknek."

862 Ez a korlátozás hosszú évtizedeken át tovább élt a következő században is. Még 1758-ban is megújítják a hagyományokra épülő tilalmat: „Semminemű eladó jószágot, melly a piaczra hozatik, harmad napig, nem különben a Szikrában fenyőszálakat és lábon hozott fákat 15 napig senki összvességgel és átallyában megvenni ne merészeilyen, melly tilalom ellen, ha valaki cselekedni tapasztaltatik, mindenkor 6 forintra büntettetik, ha pedig erre tehetetlen lészen, keményen megcsapatik."

863 De még a XLX. század elején is nagy szigorral szereztek érvényt ennek. A vásárbíró 1802-ben a Cyprian napi vásáron Balogh Lukács Gömör megyei kereskedőre, azért, mert „köztilalom ellen abroncsait a kirendelt idő előtt el engedvén vitetni az vevőknek, arra szabadságot adott, mellyért 6 pálczákkal megfenyíttetett."

864 A város iparosainak és kereskedőinek érdekeit a tanács érthetően több más területen és módon is kötelességének tartotta védeni. Erdekükben a felmerülő érdemi panaszok alkalmával újabb és újabb statútumot adott ki. A hódoltság legzavarosabb éveiben is gondja volt a magisztrátusnak arra is, hogy figyelmeztesse kereskedőit saját biztonságukra: „Mivel már ennekelőtte is megparancsoltatott, hogy minden kereskedő, adó és vevő ember, mind adásának, mind vevésének, akár az vásárbul kimenvén, a váras levelével járjon keljen, hogy mind magának útja bátorságosb lehessen, s mind másoknak is gyanúságokat el kerülhesse, mert, ha különben cselekszik, az mi rajta fog esni, magának tulajdonítsa."

865 Annak érdekében, hogy „az idegen kereskedők az itt lakos, árendát fizető kereskedőknek ne praejudicáljanak, mindazért, hogy az itt lakos mesterembereknek portékáit a külföldi mester emberek által behozandó portékák által a kéntelen vesztegetéstől megmentessenek" a más városokban élő iparosok számára csak az országos vásárokat követő piaci napokon engedélyezték az árusítást, „mivel az ilyes heti vásárokra való járása a mesterembereknek más heti vásárokkal bíró városokban is szokatlan."

866 A helyi érdekek védelme a későbbiekben is egyik fontos feladata maradt a magisztrátusnak. Éppen ezért igyekeztek elhárítani az olyan újabb kéréseket, amelyek vélhetően a kecskeméti kereskedők nemtetszésével találkozott volna, de a közellátás igényeire is tekintettel kellett lenniök: „bátor mind ekkoráig a külföldről idejött idegen kereskedőknek az árulás egyedül a heti vásárokban volt is megengedve, mindazonáltal többen a ÍV. 1510. hJ 2. 582-583. rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 30-31. 1678. augusztus 7. Uo. 132. 1800. június 24.