Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

kereskedők és mesteremberek közül azért könyörögnek, hogy nekiek az új esztendő tekintetéből az árulás a heti vásár napján kívül is engedtetne meg." A kérelmet csak igen csekély mértékben látta indokoltnak a tanács, és csak a subabőrt árusítók számára engedélyezte a hetivásárokon kívüli kereskedés lehetőségét.

867 A mind súlyosabb válsággal küzdő rendi társadalom keretei között a céhes kötöttségek és különféle kiváltságok bénítóan hatottak mind az iparra, mind a kereskedelemre. Az agrártársadalom csekély fizetőképessége miatt mind élesebbé vált a konkurrencia az iparosok és a kereskedők soraiban. Ilyen körülmények között a helyi kereskedők és iparosok nagyon rá voltak szorulva a városi közigazgatás támogatására. Ezek a tények meghatározóak voltak abban a folyamatban, amely országos jelenség volt, és a korábbiaknál is szigorúbb korlátok közé szorította az idegen iparosok és kereskedők mozgásterét. Ezért döntött úgy a tanács 1823-ban, hogy: „hetivásárokra nyert privilégium értelmében vidéki kereskedők áruikat a hetivásárra nem hozhatják. Házaló kereskedés pedig egy személynek 3 napon túl nem engedélyeztetik."

868 A hasonló érdekvédelem nem ritkán komoly gondot okozhatott a döntéshozóknak, hisz a helyi iparosok, kereskedők és a lakosság egészének érdeke nehezen volt összeegyeztethető a város bevételeinek növelésével. Gyakorta kénytelen volt szembenézni a magisztrátus a jelentős árendát és adót fizető görög kolónia, később a zsidó kereskedők és a helyiek ütközésével. A rendi állam berendezkedése és a magyar kereskedelmet érintő intézkedései nem kedveztek az egyébként is rendkívül tőkeszegény magyar kereskedelemnek. Még fokozottabban sérülékeny maradt a mezővárosok kereskedelme, ahol a minimális tőkefelhalmozás sem vált lehetővé a XVT-XVII. században átélt csaknem két évszázados és csaknem folyamatos háborúskodás miatt, a városokat nyomorító zsarolások, súlyos katonai szolgáltatások következtében. Ilyen előzmények után rendkívül nagy konkurrenciát jelentettek a kecskeméti kereskedők és kupecek számára a török kiűzését követően előbb a görög, majd a század derekától a zsidó kereskedők, akik bár kétségtelen bizonyos hátrányokat voltak kénytelenek elszenvedni a helyiekkel szemben, viszont lényegesen szélesebb körű tapasztalatokkal és jóval nagyobb mozgatható tőkével rendelkeztek.

869 867 Uo. 214-215. 1822. Külföldieken ekkor más településeken élő személyeket értettek. 868 * • Uo. 219. Ugyanezt erősíti meg egy másik, már idézett statútum is: „A heti vásárokrul nyert kegyelmes privilégiummal, mely egyenesen ezen város lakosainak boldogulásokra szereztetett meg, meg nem egyeztethetvén azt, hogy a heti vásárokra külföldi kereskedők is járuljanak, az állapíttatott meg, hogy ezentúl semmiféle külföldi kereskedőnek a heti vásárokra, sem az országos vásárokat követő napokon ... megjelenni és portékáikat árulni szabad nem lészen. Uo. 222-223. 1823. 869 • Itt érthetően nem foglalkozhatunk részletesen sem a kecskeméti görög kolónia történetével, sem pedig a helyi zsidóság helyzetének alakulásával. Az előbbivel HAJNÓCZY Iván: 1939. és PETRI Edit: 1975. rendkívül alapos munkája révén tájékozódhatunk. Az utóbbi kereskedőcsoporttal HORNYIK János: 1988. és Ö. KOVÁCS József: 1993/a és 1993/b foglalkozik behatóan.