Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

kapatott, erősen megveretett, és ha negyedszer is rajta éretett, akkor város piacán lefogatik és minden testrésze összetöretik, azután mehet szolgálatra."

849 Bár a dohányzás ellen szólnak közvetlenül ezek a tilalmak, valójában a dohányárusítás drasztikus korlátozását is jelentették továbbra is. Még a következő évszázadban is vissza-visszatérő gondja a tanácsnak a dohányzás megfékezése, amiben viszont már egyre nagyobb szerepet kapott a tűzesetek korlátozására, illetve megelőzésére irányuló törekvés is.

850 Csak a század vége felé igyekezet a központi hatalom a dohány forgalmazását bevételeinek növelésére felhasználni, és ettől kezdve a büntetések is fokozatosan elmaradtak. A másik kötelezően felvállalt feladat a városi testület számára a hivatalosnak számító mértékegységek használatának betartatása. A hamis mértékek alkalmazása ugyanis ekkor is gyakran kísértett a nagyobb haszon megszerzésére törekvők között. Ennek megelőzése érdekében a hódoltság idején a város mázsájának a használata csaknem kötelező volt a kereskedők és iparosok számára. De még itt is olykor megtörtént a szégyen: a város „hivatalosnak" minősített mázsája is pontatlan volt. A tanács tagjai és a székbírák közös ellenőrzése igazolta a gyanút: száz font helyett száz kettőt kellett a mérlegre tenni az eladónak ahhoz, hogy a mérleg egyensúlyba kerüljön. Ezt a hibát az ellenőrzés után rendeletben igyekezett orvosolni a testület.

851 A következő évtizedek során is vissza-vissza térő gond volt a szabályos mértékek használata, amit a felmerülő panaszok figyelembe vételével igyekezett a szakigazgatás kiküszöbölni. Ezek a megelőzések ma már aligha követhető megoldások révén valósultak meg. Persze már nem tudhatjuk, milyen gyakran használták a különféle űrmértékeket, és mennyiben hagyatkoztak a piacokon a becslésekre. A követelmény minden esetre fennállt: „A... külföldiek a város itzéitől l-l garast tartoznak fizetni... a városbeliek pedig, kik folyvást itzével szoktak a piatzon árulni, az maguk itzéjüket authenticatiora kötelesek lesznek... be hozni." A város mázsáját később is rendszeresen igénybe vették az eladók, de használatáért már fizetni kellett: „minden mázsáért egy poltura a piacon, ha háznál kívánják felhasználni" szólt a határozat.

852 A mai értelemben vett egységesen elfogadott és alkalmazott mértékekről érthetően nem beszélhetünk. Vidékünkön részben a pozsonyi, részben pedig a budai mértékek voltak használatosak, de főleg a XVIII. század első felében a helyi hagyományokra alapozó mértékek még jelentős teret kaptak.

853 849 Uo. 49-50. 1699. szeptember 20-án kelt rendelet. Közismert, hogy ezekben az évtizedekben rendkívül szigorúan, gyakran kegyetlenül jártak le a büntetések kiszabásában és azok végrehajtásában. 850 Az 1718. március 20-án meghozott rendeletben úgy döntöttek: ha valakit dohányzáson kapnak, ne pénzzel büntessék meg, hanem állítsák pellengérre, és ott pálcázzák meg. 55. 851 Uo. 16-17. 1672. július 5. 852 IV. 1504. d 189. 1789.