Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

limitációja szerint és azon módon, mint az kihatároztatott, mérettessen, a halpiaczon pedig megtartasson azon limitáció" jelent meg egy átfogó rendeletben is a megye utasítása még 1800-ban is.

846 A nemesi megye korlátozó-befolyásoló hatása főleg a háborús években a különféle gabonaneműk és takarmányok felvásárlásakor érvényesült mind a mennyiségek, mind az árak megszabásában. Ennek érvényesítését a mezővárosi testületek maguk számára kötelezőnek tekintették, és rendeleteikben ezek a törekvések fel is tűntek. Amikor a napóleoni háború alatt a gabonaárak rendkívül magasra szöktek, a város magisztrátusa megtiltotta a gabonafelvásárlást annak érdekében, hogy az áraknak gátat szabjon, illetve a készleteknek a városból való kiáramlását megakadályozza.

847 Kecskemét az 1720-as évektől fokozatosan megváltotta a különféle feudális szolgáltatásokat, és maga a város hasznosította az egykori földesúri beneficiumokat. Ebből adódóan jogilag a városban nem jött létre semmiféle kiváltságos elit vagy társadalmi réteg sem. Az itt élő bevándorolt nemesek sem hoztak létre e tekintetben sem valamiféle rendi alapon megszervezett, csoportot. Bár kétségtelen, hogy több nemes familia számottevő gazdasági előnyökhöz jutott, de ezekhez családi kapcsolataik és hivatali beosztásuk, illetve az azokkal való kisebb-nagyobb visszaéléseik alapján jutottak, nem pedig jogilag megalapozott kiváltságok segítségével. A görög, majd a zsidó kereskedők sem kaptak semmiféle privilégiumot a város kereskedelmében. Mindkét csoport adók vagy árendák révén jutott néhány évre szólóan újabb és újabb lehetőséghez, nem ritkán egymás érdekei ellen is harcolva. A korábban említett és fokozatosan csökkenő korlátoktól eltekintve a városi magisztrátus mindvégig felügyelete alatt tartotta a városban folyó kereskedelmet. Évtizedről évtizedre mind részletesebben és egyre körültekintőbben volt képes szabályozni az árucserét. Mégis a városi testületek kereskedelmet irányító tevékenységében is igen jelentős maradt a központi hatalom rendeleteinek végrehajtására irányuló erőfeszítés, amely kétségtelenül közvetve és közvetlenül is elősegítette a zökkenőmentesebb forgalmat, de több nem kívánt fék tartós jelenlétét is biztosította. Figyelmük óhatatlanul kiterjedt néhány áru és tevékenység következetesebb vagy elnézőbb tiltására. Évtizedeken át jelen voltak pl. a városi rendeletekben is a központi hatalomtól eredő, a dohányzással kapcsolatos tilalmak: „Dohányárulás általában eltiltatott, ti. sem boltban, sem piacon sem magánházaknál meg nem engedtetett."

848 A szigor - legalábbis a megtorlást kilátásba helyező szavak alapján - évtizedeken át nem csökkent: „Dohányzás betiltatott, még pedig akképp, hogy a gazda 12, szolga pedig 6 forintra büntettetett. Ha háromszor ismételte és rajtaEzek a limitációk évenként akár több alkalommal is megérkezhettek a mezővárosok bíráihoz a szokásos szankciók kíséretében. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 134. ÍV. 1504. a/ 1808/9. 104. 1808. június 2. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b, 32. 1769. augusztus 25-én hozott rendelet. 846 847 848