Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

mezővárosainak tőzséreit is kiszolgáltatottá tették, és így közülük sokan tönkre is mentek. Ezekkel szemben nemcsak a városi közigazgatás, hanem még az országgyűlés is tehetetlen volt. A török kiűzése és a szabadságharc leverése után a berendezkedő központi hatalom további rendeletekkel korlátozta a magyar kereskedelem lehetőségeit, amely intézkedések rövid időn belül kihatottak Kecskemét mezőgazdasági áruinak forgalmára és felvásárlási áraira is. A rendi állam saját érdekeit, a királyi haszonélvezeti jogait ezekben az évszázadokban már rendszerint a nemesi vármegyék és a különböző városi hatóságok bevonásával érvényesítette. Mindezeken túl a mezővárosok kereskedelmét, áruforgalmát az esetek nagy hányadában földesuraik benefíciumai határolták be. Kecskeméten a hódoltság jelentős részében ez tompítottan jelentkezett, mivel földesurai távol laktak, és több beneficiumot a város ki tudott bérelni.

841 De a hódoltság utolsó évtizedeiben, amikor főleg az ország nyugati felében a majorsági gazdálkodás megerősödött, és a földesurak mind erőteljesebben szóltak bele mezővárosaik ügyeibe,

842 a sok oldalról jövő támadásoktól meggyengült Kecskemét is kénytelen volt elszenvedni ezeket a beavatkozásokat, korlátozásokat. Ezek a törekvések a rendiség ismételt kiépítésével és kiszélesítésével a földes urak részéről XVIII. század jelentős részében felerősödtek. Az egyik első közvetlen beavatkozás forrásaink szerint 1659-ben történt Wesselényi Ferenc nádor részéről, aki a helyiekkel szemben a jolsvai szűcsök számára biztosította a nyersbőrök felvásárlását ebben a városban is.

843 A főúri összeesküvés után a város legnagyobb birtokosa Koháry István lett, aki még szélesebb körben igyekezett hatalmát biztosítani. Különösen az 1670-es évek végén, mikor átmenetileg Koháry Imre irányította a fogságba esett István bátyja helyett a hatalmas birtokot, és ő nemcsak a város igazgatásába szólt bele a korábbiakhoz képest igen drasztikusan, hanem a város kereskedelmébe is.

844 A nemesi vármegye is több csatornán képes volt a mezővárosok életét és áruforgalmát ellenőrizni, irányítani. Ezen törekvéseit a központi hatalom rendeleteire hivatkozva érvényesítette. Megkülönböztetett szigorral léptek fel a mértékegységek alkalmazásakor,

845 illetve a bérek és a közszükségleti cikkek árának limitálása terén volt a vármegye döntése meghatározó a mezővárosok számára. Ezeket a mezővárosi statútumokba is sorra be kellett építeni: „Hogy a hús a tekintetes nemes vármegye 841 HORNYIK János: III. 3-69. 842 SZAKÁLY Ferenc: 1972., Uletve 1981. 843 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 19917b 11. 844 .Koháry Imre a város nyakába Nyéki Gábort ültette, akivel később szégyent vallott. HORNYIK János: II. 162-163. Ugyanebben az évben a földesúr a csizmadiák és a helyi kalmárok viszályába avatkozott be, és hozott számukra rendeletet. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 23-24. 846 1719-ben a kecskeméti tanács a nemesi vármegyére hivatkozva döntött: „A pozsonyi mértékek szigorú megtartása elrendeltetett." IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 56.