Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
V. Kereskedelem
bódék után két forint helyi adót kell fizetni. A következő években újabb és újabb engedélyezésről van adatunk. A legelső ilyen bejegyzés Kiriák János és Triba Teodor pesti kereskedőknek kiadott engedélyt rögzíti. 777 Később ezeket az árusító helyeket mint szabályszerű ingatlanokat adták vagy cserélték el. így tett pl. Adliczer József pesti kereskedő is, aki Wajdlinger Tamás bajai kereskedőnek adta el bódéját. Ezek ára az évtizedek során fokokozatosan nőtt. 1850-ben, amikor Heisz József pesti kereskedő meghalt, bódéját 103 forintra becsülték fel. 778 Ezen bódék birtoklása számottevő haszon forrása lehetett, ezért megszerzésükért mind jelentősebb versengés alakult ki a kereskedők között. Lefter Mihály esztergomi posztókereskedő 1844-ben azzal a panasszal kereste meg a tanácsot, hogy „neki a helybeli vásáron deszkabódéja volt, de az elromlott, azt szétszedte, a helyet maga számára biztosította, mégis a legközelebbi vásárban helyét Csanádi László helybeli kereskedő ugyancsak ponyva sátorral elfoglalta." A tanács döntése igen figyelemre méltó: „Bátor a helybeli lakosoknak a vásártéren való árulásba minden vidékiek felett a dolog természeti előállásában elsőségük volna" a magisztrátus a vásárbírót kötelezte, hogy a helyet Lefter Mihálynak adják vissza. 779 Fennmaradt egy jegyzék a kereskedők bódéinak elhelyezési rendjéről, amelyet minden bizonnyal a teljesség igényével készítette el a helyi tiszviselő. 780 Ez segítségünkre lehet abban, hogy felmérjük, milyen körön belül volt vonzó Kecskemét piaca a XVIII. század dereka táján. 781 "1. soron: kecskeméti, körösi, gyöngyösi, rimaszombati kalmárok, 2. soron: pesti, budai, győri, komáromi, besztercei - öreg sátorokban levő kalmárok, 3. soron: budai, pesti, győri, komáromi apróbb sátorokban áruló kalmárok, 4. soron: pesti, budai görögök, 5. soron: kecskeméti, szegedi görögök, 6. soron: egri görögök, 7. soron: debreceni görögök, 8. soron: bajai kereskedők és zubbonyosok. 9. soron: bajai szabók és zubbonosok, ugyan az szabókon felül az szentendrei szabók, 10. soron: ... töb törökök." Miként láthatjuk rendkívül nagy az a kör, amelyen belül ez a nagy lélekszámú mezőváros hatást tudott gyakorolni. Rimaszombattól Szegedig és Debrecentől Győrig terjedt ennek határa, és magyarok, görögök és török kereskedők egyaránt megfordultak, pontosabban rendszeresen 777 IV. 1504. b/ 76. 281. A legelső bódék felállítása során még ilyen jellegű hatósági beavatkozásra nem került sor, és így azok időpontját sem lehet behatárolni. 778 1504. b/ 76. 288-295. 779 IV. 1504. b/ 63. 1844. szeptember 25. 309-310. Tehát nem volt az idegenekkel szemben e téren semmiféle megkülönböztetés. IV. 1510. hJ 6. 304. Ordo tentorium in loco nundiarium existentium. A feljegyzés nincs keltezve. Valószínű, hogy a század dereka táján készülhetett, vagy valamivel későbben. Ezt valószínűsíti, hogy a magyarok mellett kizárólag görög kereskedőket említ, és egyetlen zsidó kereskedő sem szerepel, akik az 1740-es évektől kezdve ismételten feltűnnek a város kereskedelmében is. 781 A vásártéren felállított bódék, sátrak természetesen nem kizárólag a négy-öt országos vásáron állatak a vásárlók rendelkezésére. A hetivásárokon, a piaci napokon is kínálták itt áruikat a helyi és a távoli-közeli városokból ide látogató kereskedők. Az utolsó szavak nem olvashatók tisztán.
