Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

árusítottak itt. Külön is érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a bajai szabók és felső ruházatot készítők milyen jelentősek lehettek, hisz erősen valószínű, hogy nemcsak a kecskeméti piac vonzotta őket. 1789-ből a városban élő kofákról maradt fenn egy lajstrom, amely alapján készült a XXXI. táblázat.

782 Maga a kofák száma is feltétlenül figyelemre méltó, hisz azt jelzi, hogy a hivatal által engedélyezett viszonteladók száma is igen magas, 60 fő, és rajtuk kívül nyilvánvalóan igen sokan engedély nélkül keresték kenyerüket hasonló munkával. Erre már a magisztrátus is évekkel korábban felfigyelt, és valamilyen formában be kívánta őket is vonni az adózásba. „Gyakran megtörténik, hogy a város lakosai közül találkoznak olyanok, akik nem a maguk majorságábul, hanem nyereségre szoktanak másoktul megvett holmit a piatzon árulni. Eddig ezek semmit sem fizettek. .. nem volna képtelen, ha a külföldiekhez képest fele taxát megfizetnék."

783 Még inkább figyelemre méltó az a szakosodás, amely közöttük fellelhető. A különféle pékáruk értékesítői között elkülönülten voltjelen a 14 kenyér, a cipó, a 4 kalács árusító és a pereces, a húsfélék esetében pedig a malachús, a bárányhús és a hurka árus, pedig mellettük több hentes és mészáros biztosította a városban a tömeges ellátás viszonylagos zavartalanságát. Éppígy kiemelhető a túró, a sajt és a vaj áruló kofák sora, hisz csak az utóbbiból öt is kellő mennyiségben képes volt áruit értékesíteni, ennek hasznából meg tudott élni. Ez az erősen szakosodott kereskedelem feltétlenül komoly fizetőképes keresletet feltételez a városon belül. Ugyanebben az évben a nagyobbrészt élelmiszereket értékesítő kofákkal szemben a deszkabódékban áruló kereskedőkről is készült kimutatás. Számuk 54 volt. Jelentős hányaduknál nincs jelölve szakosodásuk, nyilván többféle portékát is árusíthattak, de hat „kordoványos", kesztyűs, „selyem jószágos", 10 keszkenős, 2 posztós, egy tűárus, 2 szűcs és 2 vasárus egyértelműen jelölve van.

784 Ezek a deszkabódék jórészt a boltok szerepét is betöltötték a város életében, ezért érdemes még néhány rájuk vonatkozó adatot ismertetni. Az utánuk fizetendő tarifák megállapítása során ezeket pontosan számba vették. így történt ez 1824-ben is, amikor már 94 deszka bódé után vetettek ki helypénzt. Közülük 40 volt helyi kereskedő tulajdonában, 31 pesti kereskedőé volt, de rajtuk kívül hat nagykőrösi és kilenc budai kereskedő is vett Kecskeméten bódét, és több esetben nem jelezték a kereskedő hovatartozását.

785 782 ÍV. 1504. y/ 33. „Az kecskeméti piaczon áruló kofáknak neveik, kereskedések módja és szokott fizetések rendi." A tizedenkénti megoszlást azért volt célszerű jelezni, mivel több mint feltűnő mind az iparosoknál, mind a kereskedőknél a városon belüli megoszlásuk, szóródásuk. Az iparosok és kereskedők sem egyformán vannak jelen a város központjában, illetve annak szegényesebb részeiben így hozzájárulhat ez a kimutatás is az egyes kerületek szociális arculatának feltárásához 783 IV. 1504. cl 189. 1787. 784 IV. 1510. V 6. 1789. A bódék alapja a kimutatás szerint 2,5-8 négyszögöl között változott. Hos uk 1,1-3,6 ölig terjedt. Az utánuk fizetett díj 0,5-3 forint közötti összeg volt.