Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

V. Kereskedelem

ára még ezt is erősen túlszárnyalta: a legmagasabb ár a legkisebbnek húszszorosa lett.

739 Ezeket a kirívó eseteket azért is célszerű kiemelni, mivel a kereskedők és a termelők részéről egyaránt lehetővé tette a különféle spekulációt, a rendkívüli hasznot, és erősen befolyásolta az árucsere egész folyamatát. Célszerű külön is bemutatni a legbőségesebb adatokkal rendelkező negyven év gabonaárainak alakulását. (L. az 1720-1759 közötti évek grafikonját.) Ezekben az évtizedekben a búza ára mutat nagyobb ingadozásokat mint az árpáé. Kirívóan magas árat jegyeztek fel hét esetben, amikor is az átlag 152%-át is meghaladta. A szolidabb árakat az időszak első felében, a magasakat annak második részében találhatjuk. Ennek érthető magyarázata a jelentős időtartamú háború. A végletek viszont jóval tompítottabbak mint a 130 éves időközön belül. A két gabonanemú árának alakulása néhány dolgot egyértelművé tesz. Egyrészt a háborúk hihetetlen terheket róttak a lakosságra, másrészt nyilvánvalóvá válik az is, hogy az időjárási tényezők meghatározóak voltak az igencsak kezdetleges termelés miatt. További megfigyelésünk lehet az is, hogy a békés időszakokban az időjárás okozta ingadozások ellenére az egyes gabonafélék árának mozgása szinkronban volt. Ugyancsak kiemelésre kívánkozik, hogy a háborúk hatására a kenyérgabona ára lényegesen erőteljesebb mozgást mutat, és annak mérséklődése a háborúk befejezését követően is kisebb. Ugyancsak leszögezhetjük, hogy az igen sok és igen erőteljes hullámzás ellenére a békés és átlagos mezőgazdasági években a gabonaárakon belül nem mutatható ki 1790-ig emelkedési tendencia. Az 1671-1680 közötti tíz év alatt az árpa átlagára 154 dénár volt, az 1781-1789 közötti éveké pedig 158 dénár, tehát a különbség elhanyagolható. A búza esetében hasonlóakat tapasztalhatunk. Az 1711-1720 közötti években az átlagár 349 dénár volt, 1781-1789 közötti pedig 289 dénárt mutat. Ez lényegében teljességgel érthető is, hiszen sem a termelési körülmények, sem a piacok, sem a szállítási lehetőségek nem változtak érdemben ezen időszakon belül. Az árak mégoly vázlatos elemzése során sem mellőzhetjük a bor árának alakulását. Ez az áru a vizsgált időszakban a mainál fontosabb helyet kapott mind a napi fogyasztásban mind a helyi és a távolsági kereskedelemben mint napjainkban. Éppen ezért a bor termelése és főként annak forgalmazása, értékesítése igen fontos jövedelmi forrás volt. Van igazság abban, hogy a bortermelők között kevés a szegény, de a valóság mégis az, legalábbis a feudális viszonyok között, hogy az árusítók haszna volt igazán jelentős. Ezért is ragaszkodtak a földesurak oly makacsul a borkimérés monopóliumához. Ezt az előjogot a jelentősebb mezővárosok az idők során igyekeztek földesuraiktól megváltani, és a jogot maguk gyakorolni. Ma a hazai bortermés kb. felét az un. homoki szőlők adják. A tárgyalt időszak jelentős részében viszont a Kecskemét körüli szőlők nem tudták 739 Ezek az adatok egy-egy év átlagát jelzik !