Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

III. Ipar

hogy céhet állíthassanak", a tanács elrendelte, hogy maradjanak korábbi állapotukban.

530 Miként már utaltunk rá, mind Mária Terézia, mind II. József rendeletileg is egyengetni kívánta az utat a szabadabb és gyorsabb ipari fejlődés előtt. Ezért hoztak több intézkedést a gátló tényezők korlátozására. Ezzel a központi törekvéssel állott összhangban a helyi magisztrátus azon törekvése, hogy több esetben a céhek belügyeibe is beavatkozzon. Nemcsak szervezeteik létrejötténél bábáskodott vagy gáncsoskodott, hanem már a működő szervezetekbe történő bejutást is ellenőrizte, illetve befolyásolta. Amikor a lakatosok nem akarták a céhükbe Zsákai Jánost felvenni, a tanács döntött: „Az nem határos, hogy gyalázatos nemzetiségű, hanem mint adózót kell tekinteni."

531 Hasonlóképpen járt el 1757-ben Nagy András esetében is, akit a céh akarata ellenére is felvétetett.

532 Ugyancsak a tanácstól kellett engedélyt kérni műhely építésére is, miként ezt tette 1794-ben Klingert Antal kalapos mester.

533 Közismert, hogy a konkurrencia elleni küzdelem egyik eszköze volt a céhek kezében a különféle anyagi terhek növelése. Ezzel szemben a XVIII. század derekán mind a központi hatalom, mind a földesurak általában határozottan felléptek. Ugyanez voltjellemző a magisztrátus eljárására is. Amikor 1743-ban a lakatos céh tagjai önhatalmúlag megváltoztatták szabályzatukat és a keresztelő után 30 krajcár helyett ennek háromszorosát, egy tallért követeltek, Koháry András gróf a 8 mestert 6-6 forintra büntette, ezen felül a városnak is kötelesek voltak 5 forint büntetést fizetni.

534 A tanács is néhány évvel később egyértelműen tudatta a lakatos mesterekkel, hogy „az articulusoknak confirmatiojában az ... injuriátusok dolga az itt való magisztrátusnak reserváltatott." Leszögezték ugyanakkor, hogy „a céhbe állás taxája úgy limitálódott, hogy incorporátióért ... 30 forintnál többel ne tartozzanak. Remek készítésekor a beállónak szabad választása lészen, akár egy ebédet adni, akár 12 forintot."

535 Mivel pedig „kötelessége lévén a magisztrátusnak, hogy a szükségtelen költekezéseket regulázza", nemcsak a céhbe lépni akarók kontójára történő ivászatot korlátozta oly módon, hogy „a köszöntő pohárt egy kermeczi arannyal s ne többel válthassa fel", hanem úgy döntött, hogy „a céhben állítani kívánó s remeket készítő személy mellé innen túl látó mesterek ne rendeltessenek, minthogy attul semmi meritó nincs az ő privilégiumokban, hanem varrja a céhmesternél, vagy más rendeltetett helyen."

536 530 531 532 533 534 535 536 IV. 1504. hl 76. 487-488. Hasonlóképpen jártak el több más céh esetében is. IV. 1504. b/ 474-475. IV. 1504. b/ 473-474. IV. 1504. hl 76. 162. IV. 1504. hl 76. 472. A pénzértékek alakulására vonatkozóan 1. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/a és 1986. XV. 9. Tanácsülési jegyzőkönyvekből készült kivonatok. 1757. március 31. IV. 1504 XV. 9. 1760. július 15., ill. június 30.