Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

tette, hogy lépjenek fel azokkal szemben, „akik tilalmas időben való vadászatban találtatnának", és készséggel tett eleget a vármegye azon igyekezetének, hogy a paraszti vadászatot minél szűkebb keretek közé szorítsa. Ennek érdekében rendeletet is hozott, hogy „az olyas emberektől, kik kenyereket vadászattal szokták keresni, holott annak gyakorlására szabadságok nincs, és még az olyasoktól is, kiket a fegyvertartás éppen nem illet, hahogy addig el nem adandják, erőhatalommal is el fognak vétetni."

488 Különösen szigorúan lépett fel a tanács az orwadászokkal szemben: „A semmi szolgálatú s tanyákon és erdőkön puskázó és csavargó zselléreknek puskáik örökre elszedettessenek, az erdők körül tanyákat biró gazdák is a leseket csinálván, sok fiatalokat lecsontolnak, mely kártételen valahányszor kapattatnak, a szokott büntetésen marasztaltassanak, nekik parancsoltatik kemény számadás alatt."

489 A városban egyébként mindig is jelentős számú fegyver volt. Ezek készítéséből, főként pedig karbantartásából és javításából csaknem folyamatosan meg tudott élni egy-egy puskaműves, vagy ügyesebb lakatos.

490 1848 tavaszán 12 karabélyt, 3 kovás pisztolyt, 3 kovás puskát, 42 puskát, 52 pisztolyt, 4 szuronyos puskát és 128 vadászpuskát vettek a bevallások alapján nyilvántartásba. Ezek jelentős hányada vadászatra is alkalmas volt, és minden bizonnyal használták is azokat.

491 Ennek megfelelően a városban már a XVIII. század derekától vannak adatok arra vonatkozóan, hogy folyamatosan árusítottak megfelelő puskaport és lőszert is a vadászok számára. „A Cath. Ecla. innentső végső boltjábul hozott 1 hordócska port ... Item zsákban 5 zacskó sretet, mindezeket maga pecseti alatt."

492 Idővel ez olyan széles körűvé vált, és az elemi elővigyázatosság is oly mértékben hiányzott a lőporral való kereskedésben, hogy a tanácsnak rendeletben kellett bizonyos korlátokat megszabnia: „A gyermekek által, kik vigyázni kellőkép nem tudnak, vásárlott puskapor könnyen tűzi szerencsétlenségnek lehet alapja ... megintetni rendeltetnek az illető kereskedők, hogy gyermekeknek lőport kereskedésükből ki ne adjanak."

493 A vadászatot akkor is különféle céllal folytatták. Miként a magisztrátus rendeleteiből is kivehető volt, az egyik leggyakoribb a közvetlen haszonszerzés, a konyhára vagy eladásra történő hús biztosítása. Ez a tevékenység olyan mérvű volt évtizedeken át, hogy a vadhús árusítására külön helyet biztosítottak a város piacán: „Az aprójószágot, a vadállatokat, bárány és egyéb darabbul hús árosokat a Ref. templom piaczi mellékére szorítani, ha pedig kocsival jönne valaki, ez vagy ezek körül, vagy a halpiacz elein elférhetne..."

494 A magisztrátus nem a vadak tényleges 489 490 491 492 49a IVANYOSI-SZABO Tibor: 1991/b 139., ill. 198-199. ÍV. XV. 22, Szilády II. 1775. december 28. A XVIII. század második felében már rendszeresen feltűnik a puskaműves iparos. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989. 225. rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1990. 70-72. ÍV. 1504. y/4. 1761. Hasonló tételek fellelhetők a különféle elszámolásokban. ÍV. 1504. h/2 506.