Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)
II. Állattartás
is szívesen látták asztalukon a halételeket mind a helybeliek, mind a vendégek. Ugyancsak ez év május 27-28-án az úriszék munkájában részt vevő néhány ember számára az alábbi mennyiséget biztosították: 27-én 22 font csuka, 27 font potyka, 17 font devér, 24 font kecsege. 28-án: 25 font potyka, 26 font kecsege és 12 font harcsa. Nemcsak frissen fogyasztották a különféle halakat, hanem tartósították is azokat. Még a város tanácsának konyháján is rendszeresen gondoltak erre a lehetőségre. Ez év május 14-én 40 font potykát vásároltak szárítás céljára és június 11-én újabb 28 fontot. Valószínű, hogy a jelentősebb háztartások hasonló tételekben tartalékolták, tárolták ezt a fontos táplálékot. 482 A XVTI. században, majd a következő évtizedek során is a város földesurainak gyakorlatilag kötelező ajándékként rendszeresen küldtek szárított halat. 483 Tehát minden társadalmi réteg étkezésében jelentős helyet kapott ez a táplálék. A halászat mellett feltétlenül célszerű megemlíteni még az orvosi pióca gyűjtését, aminek széleskörű alkalmazása ezekben az évtizedekben nemcsak a „divat" számlájára írható. Hogy mennyire jelentős volt ez a foglaltosság, érzékelteti az is, hogy 1826 tavaszán a város Rottenbiller József pesti lakos részére adta bérbe jelentős összegért a pióca szedés jogát. 484 B/ Vadászat A vadászat a XVIII. században még széles társadalmi csoportok mindennapjaihoz szorosan kapcsolódott. Az 1504. évi törvény megtiltotta ugyan a jobbágyok számára a vadászatot azon a címen, hogy azokat a köteles mezőgazdasági munkától ne vonja el, és a XLX. század elejéig több alkalommal erre hivatkozva a rendek ezt meg is erősítették, de a szigorú tilalmak ellenére a paraszti vadászat évszázadokon át folyamatosan virult. 485 Bél Mátyás szerint a vadaknak Magyarországon „Oly nagy a számuk, mint sehol másutt. Azon felül, hogy itt tömérdek a szarvas, az őz, a zerge, a kőszáli kecske, a nyúl, a róka, a farkas és a medve." több más ritka érdekes vad is található. 486 A különféle feljegyzésekből és vallomásokból egyértelműen kitűnik, hogy az ország nagyobb részén a parasztság rendszeresen részt kapott a vadászatban. 487 Tény, hogy Kecskeméten is igen sok ember tulajdonában volt vadászpuska és egyéb vadászatra alkalmas fegyver. A magisztrátus szemmel tartotta ugyan ezt a tevékenységet is, és az utak felügyelőinek feladatává 482 483 4 84 48. r > 4 8G 487 IV. 1510. e/ 1. A főbíró és a másodbíró számadásaiban csaknem évről-évre visszatérő tételek találhatók ezzel kapcsolatosan. 1751 januárjában pl. Koháry András kért a várostól böjtre szárazhalakat. IV. 1504. y/ 4. ÍV. 1504. b/76. 953. TAKÁCS Lajos: 1986. 419. N. KISS István: 1974. 67-71. BEL Mátyás: 1984. 301. Ezek egy része érthetően az Alföldön nem fordult elő. TAKÁCS Lajos: 1986. 426. N. KISS István. 1974. 71. BÉL Mátyás egyenesen így nyilatkozik: „Lám, Magyarországon minden vad fölött hatalmat engednek bárkinek. " 1984. 318.
