Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

Tehát a vízi állatok bőségére feltétlenül jellemző lehet ez az eset is, hisz a város a kérést különösebb gond nélkül tudta teljesíteni.

473 Még néhány évtizeddel később is Bél Mátyás így ír a környékbeli halbőségről: „De minél messzebb folyik a Tisza s minél közelebb kerül a Dunához, melybe Sirmium vidékén torkolik, annál csekélyebb lesz a hal ára végtelen sokaságánál fogva, kivált midőn kiont a folyó. Mert amikor kiárad a síkságra, az elöntött helyeken széltében nem annyira vízzel, mint halakkal borítja, és bizonyos belvizeket alkot ... sövények elrekesztenek, hogy a visszaáramló vízzel el ne menjenek a halak."

474 Az alpári és szikrai réteken azért is tartottak rendszeresen disznófalkákat, hogy az áradást követően a visszamaradó halakat velük feletessék. A város piacára hordószámra hordták különösen böjt időben a Tiszáról a halakat.

476 Tekintettel arra, hogy jelentős tömegeket érintett a hal árusítása, érthető, hogy több rendelet is foglalkozott e témával. 1784-ben átfogóan rendezte a tanács az árusítás módját. A városban régtől fogva külön hely volt e célra kijelölve, amit halpiacként tartottak számon.

476 A rendelet megtiltotta, hogy a halak árát a halászok indokolatlanul felemeljék. „Hogy így a fonttal igazán, a mennyire lehet friss halat mérjenek, sőtt azon igyekezzenek, hogy a lajtokban eleven halakat hozassanak, kivált tavasszal és nyáron, amidőn a hal hamarabb meg szokott büszködni... A hallal való kereskedőknek a kapuk eleikbe ki ne mennyének, és itt tőlük a halat átallyába szokott büntetés alatt meg ne vegyék, hanem ha ki közüllük hallal akar kereskedni, a Tiszára mennyen utánna."

477 E téren is szigorúan őrködtek a szabályos mérőeszközök alkalmazásán, mivel ismételten előfordult, hogy a négy-öt mázsa halat is hozó kocsiknál nem tartották be a szabályokat.

478 A város birtokában lévő szakaszt a Tiszán, rendszeres halászat végett régtől fogva bérlőknek adták ki.

479 A város árkai mellett levő Széktó halászati joga pedig régtől fogva a két egyházé volt.

480 Böjt alkalmával egy-egy megyei tisztségviselő megjelenésekor megvendégelésére a halak sokaságát szerezték be, melyből persze jutott a vendéglátóknak is. 1779 áprilisában Vörös Antal megvendégelésére 8 font csukát (fontonként 2 krajcár), 6 font kecsegét (6 kr.), 24 font pontyot (3 kr.) és 4 font tokhalat (6 kr.) vásároltak be.

481 Érthetően más hónapokban 473 jry 4 SZABÓ Kálmán kijegyzése az egykori tanácsi jegyzőkönyvből. 1692. december 22. BÉL Mátyás: 1984. 349. 1758-ban Herczeg Pálné és részeges Pila azért kaptak példás büntetést, mivel egy hordó csíkot vettek meg, hogy nagy nyereséggel tovább adják. XV. 4. 476 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 135. 477 rVANYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 114. 478 IV. 1504. d 189. 1787. 479 1781. február 3-án Subies János 40 forintért kapta meg a tanács engedélyét. 480 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 49. ÍV. 1510. e/ 1. Ez közel 24 kg. hűs volt. Összehasonlítás lehetőségéért utalunk rá, hogy egy font kenyér ára 2 krajcár, egy font kolbász ára 15 krajcár volt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/a 284-288. i7í 476.