Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

érdekellentétekre utal az a tény is, hogy egy év múlva a tanács kénytelen volt korrigálni korábbi határozatát: „Az alpári rétben a sertéseknek tavaszig való teleltetése, a pusztaszeri rétnek távoly volta miatt, hova a télnek szokott kegyetlensége miatt inspiciálni a gadáknak terhes, most további dispositióig megengedtetik."

453 Az imént érintett, lényegében mocsári sertéstartás mellett a számottevő erdőtelepítés eredményeként megjelent a város határában a makkoltatás is. 1827-ben a város vacsi erdejében 13 falkában, amelyhez még néhány egyén disznai kerültek, 1406 sertés makkolt. „Továbbá az erdő körül találtuk a következő kurta falkákat... ezeknél is meghagytuk, hogy az erdőt szabadon járhatják, mivel fizetés alá húzódnak."

454 Az öt kurtafalkában 185 sertést találtak. Jószágonként a tanács 44 krajcárban szabta meg a makkoltatást, így számottevő bevételhez jutott. 1843-ban Vacs mellett Szikra, Nagy Talfája, Kis Talfája, Nagy Nyír és Kis Nyír erdeit is hasznosították már makkoltatással, amelyekért a tanács évi 293 forintot szedett be.

466 A gabonatermesztés bővülése, mindenekelőtt pedig a kukorica termesztésének mind szélesebb körűvé válása során a sertések a háztartások mind kevésbé nélkülözhető kisegítőivé váltak. Tartásuk és tenyésztésük egyre gazdaságosabb lett. „Tapasztaltatván némely lakosoknak a közönség kárával azon tulajdon hasznukra czélzó cselekedetek, mely szerint magoknak egynehány magló sertéseik lévén, azok mellé kanászt s ennek gondviselése alá őrzetőket fogadnak, és az ilyes kurta sertés falkáktól sem adót sem szájbért nem fizetnek". Tekintettel arra, hogy ez a magisztrátust is károsította, és a nagyállatok és a juhok legelőjét is elfoglalták, ezek tartását szigorúan megtiltották.

466 A szegényebb adófizetők érdekeit ezúttal a választott közönség felvállalta, és a tanács rendelete ellen tiltakozott: „a sertésekért sok pénzek mennek, s a szegényebb sorsúakat összeszorítani nem lehet, a kurta falkák tilalmaztassanak, s a tehetősebbek mennyének a külső legelőre.

467 A magisztrátus ezúttal megfelelő partnernek bizonyult, amikor elrendelte: a Nyomásról a „kurtafalkákban levő sertések eltiltatván ... az eddig való kapubeli sertés nyájakra egyedül a szegényebb sorsúaknak engedtessen 5 vagy 6 sertéseket kihajtassanak".

468 Később még tovább léptek ez ügyben. 1847-ben a választott közönség és a Ennek fejében minden jószág után egy garast kellett a város kasszájába fizetni, és aki a rétre engedte disznait, büntetésül ugyanannyit volt köteles adni. A korabeli viszonyokra történő fontos utalás: „A kanászoknak pedig bíró úr engedelme nélkül nádból kunyhót és aklot példás büntetés alatt csinálni nem szabad, úgy nem különben az ezzel való tüzelés is megtiltatott, lévén elég gaz, a melyekből ebbéli szükséget pótolhatják." IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 105. rV. 1504. d 168. 1827. október 8. IV. 1504. d 176. 1843/37.8-ban ezekhez a szentkirályi és a szentlőrinci erdők is társultak, amelyek gubacsáért és makkortatásáért összesen 243 váltó forintot fizettek a bérlők. IV. 1504. a 1848. II. 1372. tsz., illetve IV. 1509. d 1848/49. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 247. IV. 1503. a/ 1825. április 3. ÍV. 1504. a/ 1825. április 8. 454 456 456 467 458