Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

tanács közös határozatban döntött úgy, hogy a belső nyomásról a birkákat kitiltják „azon oknál fogva ... hogy a disznó csordáknak a legeltetésében tágasabb és jobb mező tartassék", igaz ezzel egyidőben a birkás gazdák érdekében megtiltották, hogy a birkajárásokba disznókat hajtsanak.

459 Kecskemét több mint húsz ezer lakosának hússal való ellátásában a XVIII. század végén már igen jelentős hely jutott a sertéseknek. E tekintetben nemcsak a házilag tenyésztett állatok portékáinak piacon és lacikonyhákon történő árusítására kell gondolnunk. 1791-ben megjelent a város falai között a „nagyüzemi" sertéstartás is. Az egyik hentesüzlet bérlője, aki már tíz év óta állt üzleti kapcsolatban a tanáccsal, megfelelő engedélyért folyamodott a városhoz. Kérését az alábbiakkal indokolta: „Mely szék tartására két s három száz sertéseknek tartásokra s hizlalásokra a városon kívül alkalmatos helyet kellett szereznem ... Azon vött fundusomon a B. Tanács enged elméből építettem egy színt, mely alatt a sertések feküsznek, egy kukoriczát és másik árpát tartó épületeket. De mivel a városban lévő zsírt olvasztó házam két ízben megégett ... építettem egy házat... Hogy annak konyhájában zsírt olvasztok, szobájában árpát áztató kádakat tartok, hogy télben meg ne fadgyon ... a kamrában pedig szalonnákat, hajakat és zsírt fogok tartani."

460 Ha nem is ilyen nagyságrendben, de több gazdaságban is fellehető a viszonylag nagy létszámú sertéstartás. Antal István vagyonának felbecslése során pl. 37 db. öreg maglósertést, 15 db. esztendős maglósertést és nyolc db. nyári malacot vettek nyilvántartásba.

461 A tanyás gazdálkodás, a kukoricatermesztés, a különféle takarmánynövények fokozatos térhódítása mind-mind hozzájárultak a sertéstartás csaknem általánossá válásához. Alig akadt paraszti háztartás, ahol a nehéz fizikai munkához szükséges kalóriadús táplálkozáshoz nem a sertések révén biztosították a kellő mennyiségű zsiradékot és különféle módon tartósított húsokat. „Annyi igaz, hogy nemcsak minden gazda, hanem minden zsellér is sőt a tanyákon lakó kertészek is rendesen hizlalnak 1-től kezdve módjuk szerint 10-12 darabot."

462 A gazdák feles termékeiket részben a kecskeméti piacon, főként a negyvenes években pedig Pesten értékesítették. Az értékesítésnek ez a módja mind több háztartás bevételét növelte. Mivel a sertéstartás rendkívül széles körben elterjedt, és hosszú időn át csaknem kivétel nélkül csak a helybeli igények kielégítését szolgálta, értéktermelő ereje is a korszak jelentős részében viszonylag korlátozott volt. Ebből is adódott, hogy az állattartás ezen ágán belül nem észlelünk olyan mérvű koncentrálódást mint a lótenyésztés és a juhtartás terén. Az adóösszeírások alapján jelentkezett ugyan egy időben itt is ilyen tendencia, hisz míg 1707-ben a nagygazdák birtokában a tenyészállománynak csak 52,2%-a volt, 1757-re ez az arány 80,4%-ra emelkedett. Utána 469 ÍV. 1503. a/ 1847. április 6. 460 IV. 1504. cl 189. 461 IV. 1504. cl 204. 462 CSÁNYI János: 1840. 78.