Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

A város 1665-től csaknem megszakítás nélkül húsz éven át alkalmazta Somodi Istvánt juhásznak. Konvenciója ez idő alatt számottevően változott. 1665-ben a kialkudott feltételek: „fi. 12, egész ruha, 2 saru, 2 ümegh s gatya, 1 fertály búza." 1680-ban viszont már „Somodi István béri flo 16, 3 fertály búza, 1 szekér fa, 1 saru, ruha." A fejős juhász esetében gondolni kell arra, hogy ez a munka is szezon jellegű volt, az évnek csak kisebb részére terjedt ki. A felmerült igényeknek megfelelően a város és érthetően a gazdák is alkalmaztak kosok és meddő juhok őrzésére pásztort. Ezeket is csak néhány hónapra fogadták fel, így bérük is jóval kisebb volt mint a nyájjuhászoké. 1674-ben „Fejes Máténak kosok őrzésért n. 262, fizettem f. 7." A juhászattal kapcsolatos cselédek, pásztorok sorát a kisbojtárral vagy istrongahajtóval zárhatjuk. Elnevezése a fejesnél történő közreműködésére is utal. A konvenciót rögzítő szövegezés is jelzi, hogy nem felnőtt munkaerőről van szó: „Az istrongahajtó Jancsinak béri f. 7, egész ruha." Esetenként a készpénz helyett különböző naturáliák jelentek meg a kifizetések dokumentálásában. Nem lenne teljes a felsorolás, ha nem térnénk ki röviden a sajtnyomóra, aki nem közvetlenül a nyáj gondozásában, hanem érthetően a tejtermékek elkészítésében vett részt. Csaknem biztosra vehetjük, hogy a vele kapcsolatos adatok is általánosíthatók. A városi feljegyzés megfogalmazása 1662-ből: „Nagy Pált feleségestül sait nyomónak és fejüs juhásznak fogattuk megh in tall. 20. Egész ruha, 2 fertály buza, 1 szekér fa, 2 főre ualo patyolat, 1 csizma, 1 végh gyolcs." Tehát nem ritkán a juhász családtagja látta el ezt a feladatot. Ezt igazolja az 1666-os konvenció szövege is: Fejes Mathenenak Annának béri f. 10, minden hétre egy sait, egy csizma, egy főre való, egy köz futa, egy fertály búza." A vele kötött szerződés magában foglaja a fentieken kívül még a következőket is: „Azon megesküt, hogy az mely varos jószága kezénél jár, tekozloja nem leszen." De nemcsak nőket alkalmaztak sajtkészítésre. 1680-ban „Sajtos 6 uyju István béri bárány nro 15, egy pár kapcza, fel ruha."

429 bl A juhászokkal kapcsolatos rendészeti munka A gazdák minden esetben igen nagy értékeket bíztak a pásztorokra, köztük a juhászokra. Éppen ezért inkább bíztak azokban, akiknek számottevő jószágja vagy egyéb birtoka volt. Minden bizalom és minden biztosíték ellenére rendkívül gyakori volt a gazdák és a juhászok közötti nézeteltérés. Ezeket számtalan okra lehetett visszavezetni, és mivel nem ritkán komoly anyagi kihatásaik is voltak a magisztrátus igyekezett a rendeletek sokaságával biztosítani a tulajdonosok érdekeit. A legtöbb visszaélés az un. pecsenyézés terén lehetett, mivel igen gyakran merül fel az ezzel kapcsolatos vád már a XVII. századtól: „ha az juhász magának 429 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/c 343-344.