Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

pecsenyét mettsz, az juhoss gazda szabadon megh vehesse az árát a juhászon." Minden eshetőségre gondolva arra kötelezték a juhászt, hogy az esetleges elhullás alkalmával a jószág teljes bőrét és faggyúját szolgáltassa be a gazdának.

430 A kettős biztosíték érdekében még azt is elrendelték, hogy a juhászok „feleségeik a gyertyamártástól és árulástól eltiltassanak".

431 Visszatérő kívánság volt, hogy „Az tolvajságnak, úgy az egymás között való cserélésnek juh és bárány sütögetésnek békét hagyjanak." A gazdák egy része a juhászokkal szemben gyakran elnézőbb volt, ezért velük szemben is kellő szigorral lépett fel a magisztrátus: ha a gazda az előírásokat nem tartja be, és így a Juhászoknak szarvat nevelvén", 12 forint büntetést fizet.

432 Egyéb károk okozásával is gyakorta felhívták magukra a juhászok a hatóság figyelmét. Zajos kocsmai verekedéseik elhárítása és a gyümölcsfák védelme érdekében megtiltották számukra, hogy keményfából botot készítsenek. A fejős juhászok minden bizonnyal a tejtermék értékesítésével, elszállításával is károsíthatták gyakorta gazdáikat, mivel az előjárók szerint „visszaélés az is, hogy a fejős juhászok szamarakat tartanának, mely valamint soha szokásban nem volt ... de károsnak is találtatott, azértis ebbéli visszaélés a fejős juhásznál találtató akárki szamarának confiscáltatása terhe alatt jövendőre tilalmaztatik.

433 Az egyébként is nehezen ellenőrizhető juhászok mozgáslehetőségeit már a szamarak tartása is jelentősen növelte, a korabeli viszonyokat tekintve pedig egyenesen nem kívánt mértékre fokozta a hátaslovak tartása. Más puszták juhászaival való praktikák, az orgazdákkal és betyárokkal való szabadabb érintkezés visszafogását jelentette a hátaslovak tartásának a tilalma: „Jelentetvén ezennel, hogy a juhászok közül többen találtatnak, kik hátas paripákat tartanak. Megbízattatott annál fogva a fiscalisi hivatal, hogy miután a felsőbb rendelések értelmében a juhászoknak hátas paripákat tartani szabad nem volna, az olyanoknak lovaikat behozatván, árverésen adják el.

434 Nem voltak ritkák a lopások és a gazda tudta nélküli csereberék, a jószágokkal és az orgazdákkal való együttműködés sem. A rendeleteket megsértőkkel szemben igen szigorúan jártak el: „ha valaki tapasztaltatik a Juhászok közül, ki afféle bőrt akárkinek is eladgya, Negyvenet üssenek rajta páczákkal, ha pedig foglalót adott valaki nekiek, hittel kivegyék Hadnagy uraimék, ide bé hozván Biró Ur kezéhez." Volt arra is példa, hogy a juhtartó gazda sérelme orvoslásáért nem fordult a közigazgatáshoz, hanem maga osztott igazságot: „Kökény Szabó ÍV. 1509. d 1672. 2-4. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 104. ÍV. 1504. a/ 1. 174. ÍV. 1504. hJ 2. 225. ÍV. 1504. hJ 2. 466.