Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

át nem, vagy alig történt. 1744-ben is 571 gazda 25 falkában őriztette juhait.

379 A korábban idézett peres anyag alapján 1774-ben pedig már 32 falka járta Kecskemét határait. Az egyes falkákban akár kétezer, vagy annál több juh is lehetett. Az egyes falkákon belül egy egy igazán gazdag, tulajdonos érdeke, akarata volt a meghatározó. Deák Mihálynak pl. 1200 magyar juha volt, és fiai közül Mihály 1000, János 1500, István pedig 600 darabot tartott.

380 Miként a lovak és a szarvasmarhák után, éppen úgy a juhokért is kellett legeltetési díjat fizetni a gazdáknak. Ezt az összeget évenként állapította meg a tanács, és a pusztacsőszök vagy más alkalmazottak és tisztségviselők révén hajtotta be. A nagyállatok után leggyakrabban évenként egy forintot, a juhok után pedig 5-10 dénárt kellett fizetni.

381 Ha nem is volt különösebben nagy a legeltetési bér, egy-egy nagyobb állomány után olykor komoly summát kellett a gazdának befizetnie a város kasszájába. Ezért a gazdák egy része, annak érdekében, hogy ezen kötelezettség alól kivonja magát, külön falkákat hozott létre, melyeket kurtafalkáknak rninősítettek a tisztségviselők. A XLX. század elején már arra hivatkozott a magisztrátus, hogy: „A kurta juhfalkáknak tartások felettébb szokásba jönni tapasztaltatván, minthogy az által egy részint belső igavonó marhák táplálásokra szolgáló mező a szegény adózó és terhet hordozó népnek nagy kárával szerfelett fogyasztatik, úgy más részről a száj pénz befizetése is az efféle kurta falkákat tartó lakosok által többnyire elmellőztetni tapasztaltatnék, ...valamint eddig, úgy ezután is földdel nem biró lakosoknak juhokat tartani szabad tellyességgel nem lészen, rendeltetik, hogy ennekutánna juhait senki az úgynevezett kurta falkákon tartani ne bátorkodjon, hanem ha azokat az evégre kirendelt legelőkre falkára kívánja, mely falkának fő gazdájuk a rendes lajstromokat elkészítvén, a gazdák azonnal a falkának összeállások után a már elkészült lajstrommal megjelenvén, a szerint a szokott szájpénzt fizessék be... Hogy pedig tudva legyen mindaz, valyon légyenek-e valamely földdel nem biró lakosoknak juhai, mind pedig az, hogy minden juhos gazdának juhai a nagy falkákra ki légyenek-e verve, és azoktól a szájpénz be légyen-e fizetve, a tizedbeli szenátor urak által minden juhval biró lakosok feljegyeztetni, és azoknak neveik borbíró úrnak, úgymint a száj pénz beszedőjének által adatni rendeltetnek.

382 379 IV. 1504. d 161. 380 IV. 1504. d 162. 1774. A korábbi évszázadokban minden bizonnyal szerényebbek voltak az egyes gazdák tulajdonában lévő nyájak, bár kétségtelenül mindig is voltak jelentős állományok a nagyobb gazdák birtokában. 1546-ban Kocka Imre nyája 617 juhból állott, és rajta kívül volt még négy gazda, akinek 300, vagy annál nagyobb számú nyája volt. 1562-ben csak a 100-nál több juhot tartó gazdák száma is 41. Száz és kettőszáz közötti állománya volt 18 gazdának, kettő és háromszáz közöttivel rendelkezett 11. Háromszáznál több juh után adózott 12 fő, köztük három fizetett 300-400 közötti, négy pedig 500-600 közötti állomány után. MÉSZÁROS László: 1979. 85*8. 381 IV. 1504. d 165. 1811. március 14. 382 ÍV. 1504. h/2 210-211. Ezek az intézkedések is csak részleges eredményeket érhettek el, ezért a következő évtizedekben is visszatérő panasz volt a kurtafalkák tartása.