Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

Kétségtelen, hogy a magisztrátusnak egyértelműen kötelessége lett volna a közköltségek arányosabb elosztása végett a különféle díjak következetes beszedése. Azonban tekintettel arra, hogy mind a tanácsban, mind a választott közösségben nagyobbrészt olyan személyeket delegáltak, akik közvetlenül is érdekeltek voltak ebben, nem ritkán komoly mulasztások történtek e téren. Nem véletlen, hogy a lakosság szegényebb rétegei, akik vagyonukhoz, bevételeik nagyságához mérten aránytalanul nagy terheket voltak kénytelenek viselni, a XVTII. század végétől időről időre zúgolódtak, és sérelmeikkel a vármegyéhez, illetve a központi hatalmi szervekhez fordultak.

383 Miközben a tanács mindent megtett annak érdekében, hogy a szegényebb rétegek a különböző adókat maradéktalanul befizessék, a legeltetési díjak beszedésében olykor alig magyarázható nagyvonalúságot mutatott, bár kétségtelen, hogy a különféle nyájakban, gulyákban, ménesekben a szegényebb rétegeknek csaknem elenyészően csekély jószága volt, ugyanakkor egy-egy jómódú gazda tetemes összeget kellett, vagy legalábbis kellett volna hogy fizessen. 1825-ben is a választott közönség kénytelen volt megállapítani: „mivel a számadáskor az a jelentés tétetődött, hogy már szinte három esztendőktől fogva semmiféle juh szájpénz nem szedődött, elébb az említett esztendőkről az illető perceptor úrnak annak okai bővebb előadására emlékeztessenek, ettől a mostani esztendőtől való juh szájpénzre nézve leendő további rendelés fel függesztetvén."

384 Ez a hatalmas állomány igen nagy legelőket igényelt. Tekintettel arra, hogy mind a szarvasmarhatartók, mind a lótenyésztők számára ugyancsak tágas legelők kellettek, a juhos gazdák leggyakrabban és leghamarabb a nagyállattartókkal ütköztek. Ezek az érdekellentétek annak ellenére jelentkeztek, hogy a juhok számára általában a gyengébb minőségű, vadvizek járta legelőket jelölték ki. A békétlenségek, majd a nyílt ütközések különösen a század végére szaporodtak meg. Ezekben az évtizedekben csaknem évenként visszatérő feladat volt a magisztrátus számára az ellentétek valamilyen formában történő feloldása. 1782-ben is mivel „Az ökörcsorda járásokat és más baromjáró földeket... némely nagyon kiterjeszkedő birkás gazdák is juhaikkal mezeitül annyira megkoppasztják, hogy az ott nyaraló marha egész nyáron által sem veheti fel magát, és ezért a marhatartó gazdák a mibül elől menetelt contributiójuknak megszerzését remélik, abbul teljességgel semmit be nem vehetnek", ezért a tanács Ballószögre, Bugacra és Pusztaszerre három pusztacsőszt fogadott, hogy a hasonló panaszoknak elejét vegye.

385 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/b 208-210. és 211. Nem használt a különféle pénzbüntetés kilátásba helyezése sem: uo. 224. 383 E folyamat még nincs kellő alapossággal és mélységben feldolgozva, bár jelentős forrásanyag áll hozzá rendelkezésre. Viszont több, a közelmúltban megjelent munka érintette: BÁLINTNÉ MIKES Katalin: 1979. 44-49. KISFALUDY Katalin: 1992. 62-87., IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/a 7-18. és 1992. 384 IV. 1503. a/ 1825. április 17. 385 IV. 1504. a/2 Szilády Károly másolatai. II. LXV. 1775-1783.