Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

I. Növénytermesztés

2. A növénytermesztés súlya és aránya Bár kétségtelen, hogy a hódoltsági városok többségében a nagyállattartás volt a meghatározó foglalkozási ág, a növénytermesztés mindvégig számottevő maradt.

8 A békésebb évtizedekben a növénytermesztés jelentősége, az egyes termelési ágakon belüli súlya mindig növekedett. A Rákóczi-szabadságharc lezárása után ez a folyamat különösen érezhetővé vált. A korszak végére meghatározó lett a lélekszámában többszörösére növekedett lakosság ellátásában. Ez a rendkívül mélyreható, és kihatásaiban kétségtelenül napjaink gazdálkodását is érdemben befolyásoló változás részletekbe menő elemzést érdemel. A másfél évszázadot átfogó fejlődési folyamatról azonban csak akkor kaphatunk tárgyilagos képet, ha a lehetőséghez mérten pontosan rögzítjük azokat az állapotokat, amelyeket a XVIII. század örökölt. A XVII. század különösen kíméletlen hadviselése, a török ellenes felszabadító harcok közel két évtizedet átfogó folyamata ma már alig felmérhető pusztulással járt még ezen a nagyon ritkán lakott vidéken is. Több leírás tájékoztat a békés lakosság pánik szerű meneküléseiről, sok száz rendelet, utasítás és parancs mindkét hadsereg sarcolásairól és kíméletlenségeiről. Ezekkel az erőkkel szemben nem talált védelmet sem egyén, sem közösség, sem falu, sem város. Nemcsak a termelőerők rendkívül nagyarányú pusztulását kell kiemelnünk,

9 hanem a lakosság nagy arányú migrációját is,

10 amely számottevően formálta az egyes települések, kisebb tájegységek gazdasági erőforrásainak az alakulását is. A katonai események már a XVII. század folyamán is döntően, szinte drasztikusan hatottak a rideg pásztorkodásra, a jószágállomány alakulására, és ezen keresztül a növénytermesztésre is. (L. I. táblázat.) Táblázatunk néhány alapvetően fontos tényre hívja fel figyelmünket. Az egyik az adófizetők számának bár hullámzó, de mégis jelentős növekedése. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy az adófizetők száma ekkor távolról sem azonos a törzsökös lakosság háztartásainak számával. Az adófizetésre kényszerülők igen nagy hányada jövevénynek, kényszerből és alkalomszerűen a városba került menekültnek minősíthető, akik valamilyen veszedelem elől futottak a valamivel fokozottabb biztonságot nyújtó nagyobb közösségbe, hogy a vész elmúltával visszatérjenek egykori falujukba. 8 Az újabb feldolgozások közül Kecskemétre vonatkozóan MÉSZÁROS László: 1979. 58287., illetve Nagykőrösre vonatkozóan rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/i 435-494. 9 Kecskemét gazdasági romlásáról és a katonai, állami terheiről, a sarcolásokról részletes és megbízható adatok sorát közli HORNYIK János: IV. 1866. 10 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/h 389-434.