Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

elmélyült, tanulmánnyal felérő elemzésében 1837-ben kimutatta, hogy „... azon nemes urak, kik ... a város pénzén szerzett közlegelőknek szinte fele részét használják nagyszámú jószágaikkal, s mégis eléggé vigyázatlanul azt is kérdésbe hozzák, ha vajon szájpénzzel tartoznak é?"

339 b I A város ménesei Kecskemét szabadalmazott mezőváros tanácsa, mint választott testület, a hódoltság alatt is folytatott önálló gazdálkodást. A város hivatalainak és hivatalnokainak közlekedéssel és szállítással kapcsolatos igényeit folyamatosan biztosítani kellett. Az egyébként is túlterhelt gazdák igás állatait nem vehették rendszeresen igénybe, ezért saját istállót és igáslovakat tartottak. Lovász bérének 1662-től, béresnek pedig 1665-től történő rendszeres kifizetésről maradt fenn feljegyzés.

340 Kezes ménesről már az 1614-es tanácsi jegyzőkönyvben történt említés: „A város közönséges kezes lovainak őrzésére állíttassék vagyis fogadtassék edgy Ménes pásztort Dömötör napig légyen az vele való szegődség minden edgy Lótul edgy-edgy Csupor Buza edgy kenyér és edgy font hús légyen fizetése."

341 A város ménesét kétségtelenül igazoló első feljegyzés azonban 1682. november 30-án keletkezett: „Váras ménesiben megismervén a Berényiek két lovat adtak tőle 12 garast."

342 Ha nem is a város méneséről, de a város által foglalkoztatott csikósról viszont már 1680-tól maradt fenn adat.

343 A város ménesét míg korábban Csődörhomokán, a mai Ménteleken, a későbbi évtizedekben nagyobbrészt Monostoron tartották. Bár a város ménesének létéről a XVIII. század elejéről is több adat fennmaradt, annak állományára vonatkozó részletesebb adatok csak 1743-ból és 1745-ből maradtak. 1743 tavaszán Monostoron „10 öreg kanca, 9 Monyos, 17 negyedfű ötödíuekkel, 22 harmadfű Paripa, 18 harmadfű kanca, 27 tavalyi paripa 16 tavalyi kanca", összesen tehát 119 darabból állt. Korábban még ennél is nagyobb volt az állomány, hisz az előző nyáron 58 öreg kancát, három mént, 12 negyed- és ötödfű paripát adtak el a ménesből, tehát akkor még közel 200 darabot őrizhettek itt. Az egykori számadások még a szaporulatról is tájékoztatnak bennünket: 20 paripacsikót és 12 kancacsikót billegeztek ebben az évben. Az 1745. évi állomány alig különbözött ettől, összesen 150 darabról adott számadást a csikós. De nemcsak a városnak, hanem a legnagyobb földesúrnak, Kohárynak is volt önálló ménese a város határában. Koháry András 339 A helyi nemesség anyagilag nem vállalt részesedést a különféle puszták megvásárlásában vagy megváltásában, de a közlegelőket használták, és a jószáguk után kivetett szájbért, legeltetési díj kifizetését is többen megtagadták, illetve elmulasztották. rVANYOSI-SZABÓ Tibor. 1992. 322-329. 340 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/c 372. 341 RUSVAY Kálmán: 1975. 55. Itt tehát közös és kezes, azaz igás lovakról és nem tenyészállatokról, a korabeli szóhasználat szerint heverő lovakról van szó. 42 Mivel bitang lóról volt szó, annak tartásáért kellett fizetni. 343 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/c 372-373.