Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

jelentőssé, hogy a hazai bőripar fellendülésének egyik alapját képezte. 326 A marhabőrökkel való kereskedelem már a hódoltság korától jelentős hasznot eredményezett a helyi gazdáknak és még sokkal inkább a megtelepülő zsidó kereskedőknek. Mennyiségére vonatkozóan viszont el­fogadható adatokkal nem rendelkezünk. Tájékozódási pont lehet a mé­szárszékek egyes években levágott marhák száma, amely egy minimumot feltétlenül érzékeltet. XIII. táblázat AZ ELADOTT SZARVASMARHÁK ÁTLAGÁRA AZ ORSZÁGOS UN. ZÖLDVÁSÁRBAN (váltóforintban) 1840 1841 1842 1843 1844 1845 1846 1847 1848 1849 Egy pár hízott ökör 275 375 350 400 380 400 400 400 450 Egy pár jármos ökör 250 275 300 380 350 400 400 350 400 Egy pár hízott tehén 180 225 225 250 240 200 200 280 350 Egy pár sovány tehén 120 175 180 110 120 150 140 ­­Egy pár fias tehén 160 200 200 230 230 250 250 225 300 3. Lótartás AI keretek és körülmények a I Rideg ménes A Duna-Tisza köze viszonylag csekély lakosságával és hatalmas lege­lőivel évszázadokon át vonzó maradt a nagy állattartás, ezen belül a lóte­nyésztés számára. A Mohács utáni két évszázad viszont a közbiztonság hiánya miatt nem kedvezett igazán ennek a tevékenységnek. Bár a csak­nem folyamatos hadi állapot fokozott igényt biztosított a katonai célra használható lovak iránt, a kockázat mindvégig igen nagy volt, mivel egy­egy portyázó csapat több év munkáját vihette magával zsákmányként. A XVII. század utolsó évtizedei alatt az itt megforduló katonák és martaló­cok különösen nagy pusztítást vittek végbe a lakosság ezen értékei között. 326 SZAKALY Ferenc: 1972. feldolgozásából is érzékelhetjük, milyen fontos volt az állat­bőrökkel való kereskedelem ezekben az évtizedekben is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom