Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A magyar-szlovák lakosságcsere és a magyarországi telepítések összekapcsolódása - A szlovák-magyar viszony és a lakosságcsere (1945-1947)

Ezt megelőzően a Szlávok Antifasiszta Frontja már hónapok óta - 1945 második felétől -, főként a tiszántúli földnélküli nincstelenek körében, erőteljes agitációt fejtett ki a Szlovákiába történő telepedés mellett. Ennek ellenére a Miniszterelnökség munkatársai 1946 első napjaiban tett tájékozódó útjuk során is még azt tapasztalták, az emberek általában bizonytalanok, csak nagyon kevesen jelentkeznek kitelepülésre, a határozatlanok száma - akik ha kell, akkor mennek - a meghatározó. A vagyonosabbak, a biztos egzisztenciával rendelkezők és az öregek hallani sem akartak az elköltözésről. Kitelepülésre elsősorban azok hajlottak, akiket nem kötött a föld, valamint a fiatalok, akik részben nem tudtak, vagy pedig nem akartak elhelyezkedni.

292 A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság tevékenysége gyakorlatilag az első napoktól kezdve - az egyezményben foglaltakkal ellentétben - nem a szlovák nemzeti öntudat felkeltésére irányult, hanem sokkal inkább a magyar gazdasági lehetőségek bírálatában és felelőtlen ígérgetésekben merült ki. Fő feladata természetesen minél nagyobb számú magyarországi szlovák jelentkező biztosítása volt, hogy ily módon ugyanennyi szlovákiai magyar áttelepítését végrehajthassák. Tevékenységük nyomán 95 724 áttelepülésre jelentkezettett regisztráltak, akik túlnyomó többsége - 90%-a földművesek közül került ki. A jegyzékek átvizsgálásakor azonban a magyar szervek megállapították, hogy a jelentkezettek csaknem 1/4-e nem tud szlovákul, valamint ismeretlenek, fiktív személyek és már régen elhaltak is szép számmal - több mint tízezer személy fölkerültek a listára.

293 Az áttelepülésre jelentkezések során ismételten kiéleződő ellentétek igazán a nyár folyamán mélyültek el, amikor ismertté vált, hogy a csehszlovák kormány a lakosságcsere-egyezményben meghatározott kereteken felül 200 000 magyar egyoldalú kitelepítését tervezi, és támogatásért fordult a párizsi békekonferenciához. A Csehszlovákiában maradó 300-400 000 magyar nemzetiségű lakost pedig - arra hivatkozva, hogy nagy számban vannak közöttük elmagyarosodott szlovákok - reszlovakizálni szerették volna.

294 Farkas Lehel, a Miniszterelnökség munkatársa békési útja során tárgyalt a vármegye vezetőivel is. Szobek András a megye kommunista alispánja „az alföldi szlovákság számát mintegy l60 000-re becsüli, annak származását figyelembe véve. Ebből 5О-6О 000, de legfeljebb 70 000 vallja magát szlováknak. Szobek mindössze 5000-re teszi azoknak a számát, akik hajlandók lennének önként elhagyni Magyarországot írja Farkas Lehel jelentésében. - MOL. J.Gy. Miniszterelnökség iratai 2590/1946. 293 Szabó A., 1991. 59. 294 Balogh, 1988. 123.