Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
A magyar-szlovák lakosságcsere és a magyarországi telepítések összekapcsolódása - A szlovák-magyar viszony és a lakosságcsere (1945-1947)
Az újabb csehszlovák lépések — érthető módon - nagy fölháborodást idéztek elő a magyar társadalomban, s ennek megfelelően éles hangú, kritikus tudósítások jelentek meg a politikai sajtóban. A magyar kormány diplomáciai lépései - Gyöngyösi János külügyminiszter távirata a Külügyminiszterek Tanácsához, amelyben ismételten föltárta a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét, a pártok (az NPP és az FKgP) határozott föllépésének köszönhetően az elérendő békecélok közé iktatta az etnikai határok biztosítását annyi eredménnyel jártak, hogy a szövetséges nagyhatalmak nem foglaltak állást a két ország konfliktusában, azt továbbra is a két érdekelt állam ügyének tekintették. A csehszlovák kormány az egyértelmű nagyhatalmi támogatás hiányában ismét a zsarolás eszközéhez folyamodott. 1946 szeptember végétől, október elejétől a magyar nemzetiségű lakosság tízezreinek deportálását kezdték meg, a korábban németek által lakott csehországi településekre. 295 A csehszlovák kormány újabb egyoldalú akciójáról Bereczky Albert, a külügyi bizottság elnöke a Nemzetgyűlés november 28-i ülésén beszélt. Megállapította, hogy a csehszlovák kormány nemcsak a magyar kormánnyal kötött megállapodását, de a nemzetközi egyezmények kisebbségi, emberiességi előírásait is megszegi, amikor a szlovákiai magyarok tömeges csehországi deportálását végrehajtja. A csehszlovák kormány arroganciáját annak a kudarcnak tulajdonította, amely a Magyarországról kitelepülésre jelentkezett szlovákok csekély számában és a békekonferencia elutasításában nyilvánult meg. „Azt kellett hinnünk - szögezte le -, hogy két ilyen tény után (...) nem következik más, mint a józan meggondolás, amely számol a világ népeinek józan békeakaratával, és leül a tárgyalóasztalhoz s keresi (...) az emberséges, becsületes megoldást." Hangsúlyozta a képviselő azt is, hogy semmiféle vádaskodás nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a szlovákiai magyarság „szabadságáért, emberi jogaiért szavunkat fölemeljük." 296 Folyamatosan beszámolt a dél-szlovákiai eseményekről a hazai sajtó is: „Egy szemtanú hiteles beszámolója a szlovákiai vérlázító atrocitásokról", „Dél-Szlovákiában hitleri kísértetek járnak", vagy 293 Balogh, 1988. 125. 296 Gyöngyösi János külügyminiszter ezt követően jelentette be azokat a diplomáciai lépéseket, amelyeket az ügyben tett. - Nemzetgyűlési Napló, 1945. november 28-i ülés jegyzőkönyve. Miután a magyar fél diplomáciai lépései nem jártak sikerrel, Oltványi Imre kisgazda képviselő a nemzetgyűlés december 17-i ülésén ismét foglalkozott a szlovákiai magyarság helyzetével. Beszédében igen élesen fogalmazott, s a változatlan helyzetért nemcsak a csehszlovák kormány hajthatatlanságát, de a nagyhatalmak erélytelenségét is kárhoztatta. - Nemzetgyűlési Napló, 1946. december 17-i ülés jegyzőkönyve.
