Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása
Elengedhetetlennek tartja, hogy a párt lépéseket tegyen a rendelet utólagos korrekciója érdekében. Mint javasolja, Rónai Sándor és Szakasits Árpád távollétére való hivatkozással a rendelet újratárgyalását kellene kérni. Ismereteink szerint ennek kezdeményezésére nem került sor. A német nemzetiség megítélésében - mint ahogyan azt Szálai Sándor föllépése jelzi - a Szociáldemokrata Párton belül is éles ellentétek voltak. Többek között - véleményünk szerint - ezzel magyarázható, hogy a párt, bár többször tett kísérleteit arra, hogy a németek kollektív bűnösségen alapuló kitelepítését fékezze, valójában ezek az akciói eredménytelenek maradtak. A párton belüli, e kérdésben meglévő megosztottság ugyanis nem tette lehetővé az egységes és határozott föllépést. Nem maradt azonnali hatás nélkül a rendelet külpolitikai vonatkozásban sem. Az Amerikai Egyesült Államok magyarországi missziójának válaszjegyzéke, amit a magyar külügyminisztérium december 15-i érdeklődése előzött meg, 1946. január 2-án érkezett meg. A jegyzék leszögezi, hogy „az USA kormányának nézete szerint a németországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945. november 20-án megállapított irányvonala nem tekinthető a magyar kormánnyal szemben támasztott oly követelésnek, hogy Magyarországról az ott lévő összes német vagy pontosan 500 000 német telepíttessék ki. Ellenkezőleg, ennek a számnak a magyar kormány kezdeményezésére történő leszállítása kedvezőbb fogadtatásban részesülne (...) minthogy csökkenne a kiterjedt népmozgalmakkal kapcsolatos emberi szenvedés és gazdasági bomlás." 80 Ugyancsak hasonló véleményt tolmácsolt pártja főtitkárságának amerikai diplomatákkal folytatott megbeszélését követően Szálai Sándor is. Az amerikai álláspont szerint - hangsúlyozza - egyetlen nagyhatalmi állásfoglalás sem tartalmazott kötelező előírást a magyar kormány számára, a számadatok pedig csupán a felső határt jelölték. Utalt arra is, hogy Gyöngyösi külügyminiszter december eleji prágai tárgyalásainak kudarca — amikor a kitelepítendő magyarsággal együtt területeket is kért -, valamint a SZEB és a Kommunista Párt december közepi, a németek teljes kitelepítését követelő erőteljes föllépése között összefüggés van. A szlovákiai magyarok kitelepítésének kérdésében a Szovjetunió beleegyezését és támogatását élvező cseh diplomácia közvetlen érdeke volt a magyarországi németek teljes kitelepítése. Éppen ezért javasolja, kezdeményezzenek koalíciós tárgyalásokat, „itt ama pontok egyike, hol nekünk kell irányt szabnunk a Kommunista Pártnak, és nem fordítva, mert a Kommunista Párt - ha nem is tudatosan - nem a MOL. J.Gy. Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztályának iratai II./28.
