Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása
visszaélésekre vezetett. Erről a helyszínre kiküldött szakértők jelentéseiben bőséggel találhatunk példákat. „A hivatalos statisztikai szolgálatot érintő célkitűzésekkel és alapelvekkel alig áthidalható ellentmondást jelent, hogy egyes esetekben nem nemzetellenes, hanem nemzetim német anyanyelvű állampolgárok jóhiszemű, és az akkori kormány által kívánt őszinte adatvallomását most a kormányzat azok ellen fordítja vissza, akiket a népszámlálás idején a jövőbeni bántatlanság felől a Központi Statisztikai Hivatal miniszterelnöki utasításra, de a statisztikai adatgyűjtések lényegének megfelelően is, minden erővel biztosítani igyekezett." - zárta sorait Elekes Dezső. A különböző szakmai bírálatokat, véleményeket azonban mind a kormány, mind az egyes minisztériumok figyelmen kívül hagyták. De ez az előzmények ismeretében egyáltalán nem meglepő. A december 22-i Minisztertanácsot követően éles vita bontakozott ki a Szociáldemokrata Párton belül is. Szálai Sándor, a párt külpolitikai és nemzetiségügyi osztályának vezetője megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a karácsony előtti utolsó minisztertanácson nemcsak tárgyalták, de el is fogadták a kollektív bűnösség elvén alapuló kitelepítési rendeletet. Különösen nehezményezte, hogy szociáldemokrata minisztertársai osztálya véleményét a rendelettervezettel kapcsolatban nem kérték ki. Egészében az egész eljárást elfogadhatatlannak, a szociáldemokrácia alapelveivel összeegyeztethetetlennek ítélte. Véleménye szerint mindazok az érvek, amelyeket a kormány a maga mentségeként hangoztat, csupán a felelősség áthárítását célozzák. A potsdami határozat - mint írja kötelezően nem írja elő, milyen módszerekkel történjék a németséghez tartozás megállapítása. Mélyen sérti továbbá saját külpolitikai érdekeinket, és „teljesen megingatja az egész szomszéd államokkal szemben folytatott nemzetiségi politikánk alapjait." 78 De hiányoznak a gyakorlati lebonyolításnak nemcsak a technikai, az emberi feltételei is, ami „a rablásnak, fosztagatásnak és zsarolásnak újonnan feléledő példátlanul zűrzavaros" korszakát fogja eredményezni. Véleménye szerint nem menthető politikus társainak eljárása sem, mert - mint megjegyzi - a rendelet elfogadását az ő ellenzésük ugyan nem befolyásolhatta, tiltakozásuk révén viszont legalább a párt morális magatartása kifejeződhetett volna. Mert, ha „valami megkülönböztetett bennünket a KP-tól, akkor az éppen az, hogy politikai elveinket aktuális politikai, taktikai szükségletek miatt nem adjuk fel." 79 PIL. 283. f. 12. cs. 7. ö.e. PIL. 283. f. 12. cs. 7. ö.e.
