Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása

vezetőnek, -tagnak, -támogatónak vagy kívülállónak minősítette. Az eljárás minden tizenhatodik életévét betöltött személyre kiterjedt, nemre, foglalkozásra és életkorra való tekintet nélkül. A különböző minősítések különböző szankciókat vontak maguk után. A törvény értelmében a Volksbund-vezetőnek minősített személyek vagyonát a földreformrendelet értelmében teljes egészében el kellett kobozni, és internálásukról lehetett intézkedni. Minden ingó és ingatlan vagyonukat zár alá vették, az élelmiszer és gazdasági felszerelések kivételével, amit a Népgondozó Hivatalnak kellett rendelkezésére bocsátaniuk. Súlyos rendszabályokat alkalmaztak a Volksbund-tagokkal szemben is, akik vagyonjogilag azonos elbírálás alá estek a vezetőkkel, de ezenkívül munkaszolgálatra, illetve másokkal történő összeköltözésre kötelezhették őket. Azok, akikről azt állapította meg a bizottság, hogy ugyan egyik kategóriába sem sorolhatók be, de „nemzethűségükről és demokratikus érzelmükről" sem tettek tanúságot, azok is kötelezhetők arra, hogy az el- vagy összeköltöztetetteket házaikba befogadják. Bár a törvény kimondta, hogy a „bizottság a helyi körülmények figyelembevételével, a vizsgálat alá vont személy egész magatartásának, egyéni helyzetének és az összes rendelkezésre álló adatoknak tüzetes és lelkiismeretes mérlegelése alapján" hozza meg ítéleteit - a körülmények miatt ezt sem betartani, sem betarttatni nem lehetett. A rendelet pozitívuma, hogy megpróbálta árnyaltan, jogi keretek közé szorítva megítélni a németek háború alatti magatartását. A potsdami határozatok nyilvánosságra kerülését követően a pártok májusban kialakított törékeny konszenzusa szertefoszlani látszott. Az NPP a megváltozott nemzetközi körülmények hatására, a hatályos törvények alapján ugyan, de radikálisabb megoldást követelt a svábokkal szemben. Hasonló álláspontot képviselt a Kommunista Párt is. Az SZDP továbbra is hangsúlyozta az átgondolt döntések szükségességét, míg a Kisgazdapárt - korábbi aktivitásával ellentétben - már inkább fékezte a probléma bármifajta megoldását.

58 58 Csehszlovákiában és Lengyelországban a harcok befejeztével azonnal elkezdődött a németek Németországba telepítése. A telepítések módja, nagysága, valamint ellenőrizetlen volta késztette arra a nagyhatalmakat, hogy az 1945 július második felében Potsdamban tartott értekezleten ismételten foglalkozzanak a németek kitelepítésének kérdésével. Annál is inkább, mert Csehszlovákia ezekben a napokban ismételten jegyzékben követelte a szövetséges nagyhatalmaktól 2-2,5 millió német és 40 000 magyar áttelepítésének lehetőségét. - Tóth, 1992. 332. A németeket illetően a konferenciáról kiadott közlemény XIII. pontja a következőképpen rendelkezett: „Az értekezlet a németek Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról való áttelepítésére vonatkozóan a következő határozatot hozta: A három