Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása
A SZEB vezetője, Szviridov altábornagy egy héttel a potsdami értekezlet után továbbította Dalnoki Miklós Bélának, az Ideiglenes Nemzeti Kormány elnökének azt a moszkvai utasítást, amely 400 000-450 000 német kitelepítésére szólította föl a kormányt. A miniszterelnök a megkeresésről augusztus 10-én értesítette a koalíciós pártokat, augusztus 13-ra pedig rendkívüli és kibővített Minisztertanácsot hívott össze. Szviridov 3-4 napon belül egy tervezetet kért, amelynek tartalmaznia kellett, hogy mely területekről, hány személy kitelepítése lehetséges, hogyan oldható meg koncentrálásuk, és ehhez hány tábor felállítása szükséges. „Az altábornagy úr hangsúlyozta Miklós Béla - (...) kívánatosnak tartja a magyar közvélemény alapos előkészítését a kitelepítéssel kapcsolatban, nehogy félreértsék, vagy elégedetlenség keletkezzék a lakosság körében. Kifejezte továbbá, hogy magától értetődően a konnány saját hatáskörében dönti el, a sváb lakosság közül kiket tekint kitelepítendőnek. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság segítségére lesz a magyar kormánynak a felmerülő esetleges nehézségekkel kapcsolatban, mert az a felfogása, hogy a telepítés az egész magyar nemzet érdekében áll, és a magyar demokrácia fejlődésének ügyét segíti elő." 59 A Belügyminisztérium álláspontját a kérdéssel kapcsolatban Kiss Roland államtitkár ismertette. Az előterjesztés az eddigi eredmények számbavételekor megállapította, hogy a nemzethűségi igazolások október 1-jére a „hazai német nemzetiségű népcsoportok felszámolását" eredményezik. Szám szerint mintegy „100 000 személy kerülne így internálásra, ugyanennyi munkaszolgálatra és kb. 50 000 főre becsülhető az áttelepítésre kerülők csoportja." A kormány minden vonatkozásban megvizsgálva a kérdést, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak vagy egy részének Németországba történő áttelepítésére vonatkozóan intézkedéseket kell foganatosítani. Egyetértenek abban, hogy bármilyen áttelepítés is történjék, annak szervezetten és emberséges módon kell végbemennie." — Halmosy, 1983. 663. A potsdami határozatoknak ezeket a sorait mind a megjelenésüket követően, mind pedig az elmúlt évtizedekben sokan és sokféleképpen értelmezték. Nyilvánosságra hozatala után az érintett országok kormányai nagyarányú telepítési terveik legalizálását, illetve azok előírását olvasták ki belőle. A telepítések végrehajtása után pedig saját felelősségük kisebbítését, vagy éppen a teljes felelősség áthárítását igyekeztek elérni a nagyhatalmi állásfoglalás ezen részének gyakori idézésével. Megint más, és a kérdéssel főként történeti szempontból foglalkozók olvasata szerint az idézett cikkely csupán lehetőséget, és semmiképpen sem előírást vagy kényszert jelentett a felsorolt országok számára, hogy német kisebbségeikkel való viszonyuk rendezése során a telepítéssel oly módon és oly mértékben éljenek. - Balogh, 1988. 88. 59 Az 1941. népszámláláskor 477 966 személy német anyanyelvűnek, 303 527 fő német nemzetiségűnek is vallotta magát. A jegyzékben megadott létszám a német anyanyelvűek számán alapult. Szviridov megjegyezte azt is, „hogy annak idején a magyar hatóságok nem segítették az orosz hatóságokat a német kitelepítésben." — MOL. J.GY. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1945. augusztus 13.
