Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása
fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelezettséget a háborús bűnösök felelősségre vonására, illetve a német állampolgárok internálására. Bár az ország helyzete nemzetközi jogi szempontból megváltozott, a szovjet hadsereg visszaéléseivel szembeni föllépések továbbra is eredménytelennek bizonyultak. Nem szűnt meg a magyarországi németség deportálása sem. A tehetetlensége és kiszolgáltatottsága miatt egyre elkeseredettebb társadalom és a vármegyei vezetők föllépése a Minisztertanácsot arra késztette, hogy ismét foglalkozzék a törvényesség kérdésével. Az 1945. február 3-i ülésen Gyöngyösi János külügyminiszter a „deportálással kapcsolatban megállapítja, hogy a fegyverszüneti szerződés szerint (ellenőrzik az angol és orosz szöveget is!) csakis a német állampolgárokról van szó. Mindamellett a szovjet erők hadműveleteinek biztosítására mindazon német nevűeket is ártalmatlanná teszik, akik a front mögött esetleg káros tevékenységet tudnának kifejteni. A német nevű magyarokat ezen pontra hivatkozva nem lehetne deportálni." 40 Puskin követ a konkrét bejelentések alapján a panaszok kivizsgálását ígéri. Néhány nappal később - február 8. - a Minisztertanács ismét foglalkozott Magyarországnak a fegyverszüneti szerződéssel összefüggő kötelezettségeivel. Az egyezmény 8. pontja értelmében Magyarországnak garanciát kellett vállalnia a német állampolgárok vagyontárgyainak, illetve értékeinek elidegeníthetetlenségére. A SZEB e rendelkezés hatálya alá azoknak a magyar állampolgároknak a vagyonát is be akarta vonni, akik Németországban tartózkodtak, vagy korábban a Volksbundnak tagjai voltak. A magyar kormány azonban kitartott amellett, hogy ezek az emberek mindenképpen magyar állampolgárnak tekintendők, s így vagyonuk megőrzése nem tartozik kötelezettségei közé. A német állampolgárok internálásáról intézkedő 302/1945- M.E. sz. rendelettervezetet is - amely kihirdetésére február 27-én került sor - ekkor tárgyalta a testület. Néhány hónappal később került sor a rendelet hatályának kiterjesztésére, azokra a volt magyar állampolgárokra, akik magyar állampolgárságukat az SS kötelékeibe való önkéntes vagy kényszerű jelentkezésük révén vesztették el. Az 1945. május 14-én kiadott belügyminiszteri rendelet értelmében a családtagok, valamint a betegek és öregek internálására is lehetőség nyílt. 41 A Baranya 40 MOL. J.Gy. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1945- február 3. Ezekben a napokban az MKP-SZDP megbeszélésein is szóbakerültek az internálások. Marosán György Rákosi Mátyással Debrecenben február elején több aktuálpolitikai kérdésről megbeszélést folytatott. Jelentésében a következőket írja: „Az elhurcolások (német nevűek) ügyében beszélni fog (Rákosi) Vorosilov marsallal." PIL. 283. f. 10. cs. 197. ö.e.
